Álláspont
Aki tegnap látta egyenes közvetítésben vagy a tévéadók híradóiban a megismételt jeleneteket az Alfa Kartell kormányszékház előtti tüntetéséről és Emil Bocnak a szakszervezet tagjaival történt találkozásáról, aligha irigyelte a miniszterelnököt. 
Látva az Európai Unió országainak szaporodó gazdasági nehézségeit, egy nyugati közgazdász nemrég megjósolta, hogy a szervezet tíz éven belül összeomlik. Mert az eredmények messze elmaradnak a vártaktól. Miért?
Japánban tett látogatása alkalmával Traian Băsescu államfő azt nyilatkozta, hogy a recesszió okozta elbocsátások növelték a romániai magánszféra hatékonyságát.
Tág fogalom, sok minden belefér abba a szóba, hogy figyelmesség. A mosollyal kísért köszönés a legelemibb formája, de számtalan gesztussal fokozható, bővíthető, hisz a jó értelemben vett másokra figyelés, előzékenység, tapintat az emberi kapcsolatok fokmérője is egyben.
Nem hiszem, hogy Románián kívül van még egy ország, ahol, amikor csúszópénz elfogadásának, csalásnak és a hivatali visszaélésnek vádjával őrizetbe veszik az egyik nagyváros polgármesterét, tömegek jelennek meg az utcán, szimpátiatüntetést rendeznek, szabadságot kiáltanak.
Ha már igazira nem futja az erőből, árnyékkormányt hirdetett meg hétvégi, péntek–szombati kongresszusán az ország legpatinásabb, 135 évre visszatekintő politikai alakulata, a Nemzeti Liberális Párt, amely, a kommunizmus időszakát kivéve, mindig egyik vezető pártja volt Romániának – ha éppen nem hatalmon, akkor első számú ellenzékként.
Románia mindig külföldi modelleket igyekezett utánozni. Gyakran váltotta, noha az új modell gyakran az előző szöges ellentétje volt. Ezért szinte soha sem sikerült teljesen átvenni a mintát, csupán annak halvány változatát.
Magamon tapasztalom a „ne szólj szám, nem fáj fejem” közmondásnak a valóságalapját. Ha ugyanis a majláthfalvi újságíró–olvasó találkozó alkalmával bármilyen részvét nélkül írtam volna meg a helybeliektől hallott panaszáradatot, hagytam volna továbbra is tehetetlenségében tespedni az ottani közállapotokat, talán a fejem se fájna.
Az idei tél ugyancsak próbára teszi az emberek tűrőképességét és amúgy is egyre vékonyabb pénztárcáját. Nagy ünnepünk küszöbén makacsul ragaszkodik hónapok óta elfoglalt pozíciójához a tél. A sokéves márciusi fagyos napok lehetőségéről pedig újfent megfeledkeztek az önkormányzati „szakemberek.”
Csak egy nemlétező ország, mint Románia találhat ki olyat pénzharácsolásilag, hogy most a fiúk-lányok nekiállnak átnyálazni a betegnyugdíjasok papirkáit. És akit elkapnak, hogy nem is igazán beteg, azzal visszafizettetik a betegnyugdíjban töltött hónapok állami bérezését.
Megőrizni-e, vagy sem, ez itt a kérdés. Ha igen, nyilván felújítva, korszerűsítve, hiszen mégis csak a 21. században élünk – ha nem, akkor miként, hogy ne legyen kirívó, amit a régi helyére építünk?
Nem szeretek villamosozni. Egyrészt, mert mocskos és viszolygok leülni a foltos székekre, hozzányúlni bármihez is, másrészt, mert lehangoló. Nemcsak a jármű maga, hanem a légkör is.
Románia gazdasága kilábal a válságból, nyilatkozta tegnap Mugur Isărescu a nemzeti bank elnöke. Az év eleje óta a lej valóban erősödött az euróval szembe, s az infláció is csökkent valamelyest. Tartós fejlődéshez azonban több kell ennél.
