JelenHaz
Hétfõ, 2019. március 25., 03.48

A Csanádi-palota és jeles személyiségei

Saját építészeinkkel sem vallunk szégyent – gondolhatta 26 éves regnálása idején Salacz Gyula polgármester. Arad ugyanis olyan város, amely a legritkább esetben folyamodott országos tekintélynek örvendő sztárépítészekhez. Ezzel magyarázható, hogy Ybl Miklós, Komor Marcell, Jakab Dezső, Vágó József, Sztarill Ferenc, Székely László stb. nem kapott nálunk megbízatást, holott a többi bánsági, partiumi és erdélyi városban gyakran nyertek el pályázatokat. Kivétel némiképp a városháza tervezője, Lechner Ödön. Aztán a szükséglet úgy hozta, hogy helyi erőből az ő elképzeléseit is egyszerűsíteni kellett.

Arad belvárosa az itt élő műépítészek tehetségét dicséri.

Az Arad-Csanád Egyesült Vasúti Társaság (ACSEV) székházát, ezt a pompás, három utcára néző palotát ugyan Ybl Miklós pesti irodájában tervezték, de utólag, az eredeti elképzelés megőrzésével, ezt is átdolgoztatták Jiraszek Lajos helyi szakemberrel, hogy az eredeti célnak jobban megfeleljen, és olcsóbb legyen. Így is rendkívül impozánsra „sikeredett”.

A városházát két oldalt testőrként övező Pénzügyi-palotával együtt az eklektika remeke ez a hatalmas épület. Építése, a vasúti társaság megrendelésére, nagyvonalakban már 1888-ban elkészült, de a részleteken még jó pár évig dolgoztak. Így például az udvarban különálló földszintes épületrészt is később adták használatba.

A gázlámpás utcai világítás időszakának utolsó eredeti emlékét töredékeiben még láthatjuk a főtérre néző kapu mellett, az udvar elején. A másik szimbólum, a vasutat jelző szárnyaskerék a városházára „kacsintó” épületrész homlokzatára került. A saroktornyok sisakos része, a padlásablakok hasonlítanak a pár évvel korábban felépült Neuman-palotára, de a részletekben már sok eltérés tapasztalható.

Kevés vidéki városban látni egymás közelében építészetileg ilyen összhangban álló palotaegyüttest. Az épület másik sajátossága: a második emelet hatalmas mennyezeti freskója.

És ne feledjük: a palota és a főutca túlsó felén álló Takarékpénztár közötti parkosított rész (a mai villamosvonalak helyén) egyik gyöngyszeme volt az 1909-ben felavatott Kossuth-szobor. A park felső részén, az evangélikus templom vonalában pedig Fábián Gábor és Csiky Gergely ülőpados mellszobra.

A főutca kialakítói helyesen gondolkodtak: a város jelentős emlékműveit egy vonalba helyezték el.

A vasúti társaság épületébe civil rendeltetésű lakások is helyet kaptak.

Az Arad-Körösvölgyi Vasúti Társaság és az Arad-Csanád Vasúti Társaság fúziója révén 1893-ban létrejött vállalkozás elsőként kezdeményezte és kezdte meg az akkori Magyarországon a vicinális vonalak építését. Ugyancsak ők vezették be a motorkocsik általi vasúti vontatást. A Társaság vezérigazgató-főmérnöke a kezdetektől korai haláláig (1896) Boros Béni mérnök, az aradi műszaki értelmiségi réteg egyik legjelesebbike.

Az ACSEV az olcsó kivitelezésű, keskeny nyomtávú vasúti mellékvonalak kiépítésének kezdeményezőjeként teremtett újat a vasúti szállításban. Aradon javítóműhelyt, vidéken kavicsbányát, kőzúzót és cementgyárat üzemeltetett.

Társadalmi szerepvállalása is jelentős. Országos szinten az elsők között alkalmazott irodai munkára hölgyeket.

Boros Béni, a „magyar vicinálisok atyja” után az ACSEV-székház „gazdái” sorrendben Vásárhelyi Béla, Fábry Sándor, majd Koromzay Frigyes. Közülük is külön szólnunk illene az utóbbi kettőről. Dr. Fábry Magyarország legnagyobb magánvasútjának ügyeit az első világháború idején is ügyes adminisztratív és szociális intézkedésekkel egyensúlyban tartotta. Az egykori Békés megyei főispán aradi évei alatt egyházi, szociális és sportügyek iránti érzékenységével is tekintélyt szerzett. Koromzay rátermettsége pedig 1926 novemberében mutatkozott meg igazán, amikor Aradon magyar–román tárgyalásokat folytattak az ACSEV tulajdonjogáról. Ennek eredményeként a Társaság, különböző szervezési formákban, még 1927 májusáig üzemelt.

Az udvari földszintes épületrészt, jó fél évszázadon át, az Aradi Közlöny szerkesztősége bérelte. Az utcai rész pincéjében kapott helyet a nagy tekintélyű hírlap modern nyomdája. Dr. Stauber József igazgató-főszerkesztő évtizedekig kiváló szakmai tudással és igényességgel irányította a lapot, amelyet országos szinten is a legjobbak között emlegettek. 

Politikatörténeti szempontból is neves hely volt a nyomdai alagsor. Itt bontakozott ki a XIX. századvégi aradi szakszervezeti mozgalom. Erről részletesen írt önéletrajzi regényében (Mosolygó esztendők, Kalandos évek) a nyomdászból a jó tollú riporterek és szépírók sorába lépő Károly Sándor.

Kevesen tudják, hogy az ACSEV-palotában kezdeményezték, majd a vármegyeházán alakították meg 1919 májusában a Tanácsköztársaság megdöntését célzó magyar árnyékkormányt. Ennek miniszterelnöki tisztét, némi vonakodás után, Károlyi Gyula gróf, a mácsai kastély és uradalom tulajdonosa vállalta el. Barabás Béla, jeles aradi politikus a vallás és közoktatás tárcáját vezette volna. Csakhogy a terv kudarcba fulladt. A Szegedre induló Magyar Minisztérium tagjait Mezőhegyesen letartóztatták a demarkációs vonalat átlépő román katonai alakulatok.

Így az aradi „közjáték” mindössze két hétig tartott.

A két világháború közötti években érdemleges történés nem fűződik az épülethez. A trianoni határok kettévágták a régió vicinális vonalait. A felszabaduló irodahelyiségekbe jó kapcsolattal rendelkező, tehetős lakosok költöztek. Az emeleti ablakokból szemtanúi lehettek a Kossuth-szobor eltávolításának.

A 130 éves palota „meséje” napjainkban már sokkal sematikusabb: a városi önkormányzat kihelyezett hivatalai, közjegyzői irodák, pártok székhelyei, civil lakások, cserbenhagyott házasságkötő terem, váltakozó rendeltetésű alagsor, felújításról álmodozó tornyok és homlokzatok.

Élő történelem, élő múlt.

Amíg érdekel ez valakit.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'