Péntek, 2018. augusztus 17., 14.49

A győzteseknek…

Azt csak az Isten tudja, hány békét kötöttek a világon az emberiség írott történelme idejében. A békéknek viszont van egy közös jellemzője: mindig a győzteseknek volt igazuk, ők diktálták a hadisarcot, ők szakítottak ki területeket a legyőzött államokból, s a második világháborút követően pedig immár elítélik (Nürnberg, Hága) a háborús bűnösöket is. Többször olyan vétkekért, amelyeket a győzők is elkövettek. Talán még kegyetlenebbül, s még több áldozat kárára.

A Német Birodalom egyes vezetőit a haláltáborok létrehozásáért és több millió áldozatért. Jogosan, mondhatnánk, csakhogy az ítélethozók között olyan állam képviselői is voltak, amely nagyságrenddel több saját állampolgárt pusztított el az ún. munkatáborokban, a gulágokon. És a „malenkij robotra” elhurcolt idegen állampolgárok közül is. Néven nevezhető a Szovjetunió.

És ugyanezekben a témában. Churchill tolmácsa emlékirataiban megírta, hogy a brit miniszterelnök Teheránban fél szájjal felrótta Sztálinnak a kulákság ellen elkövetett atrocitások több milliós áldozatát. Joggal, de tette azt, miközben abban az évben (1943) a brit gyarmati közigazgatás mesterségesen gerjesztette éhínség sok milliós bengáliai áldozatáról egyetlen szót sem említett. Micsoda demagógia!

Más. Az amerikai hadvezetés barbarizmussal vádolta az orosz csapatokat. Ezt is jogosan, mert az orosz hadsereg, a politikai titkosrendőrség kegyetlenkedett, önkényeskedett. Katyinban kivégezték a lengyel hadsereg egész tisztikarát. És milliós nagyságrendű csak a kelet-közép-európai megerőszakolt nők száma. De kérdezhetnénk: az amerikaiak lángszóróval szénné égetett japán ellenfeleit vajon milyen háborús dokumentumok említik? És a szövetséges erők drezdai terrorbombázásának mintegy 300 ezer elevenen elégett áldozatát? Az is holokauszt volt!

Mert a győzteseknek mindig mindent szabad?


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'