JelenHaz
Kedd, 2019. június 25., 00.24

A látogatás után

 
 
2019. június 04., 17.39
Kedd

Nincs szebb, szívderítőbb látvány, mint a kisgyermekek mosolya. Ha egy serdülő kis emberpalánta rád nevet, elfelejted bánatod, a napi problémákat és úgy érzed, az életnek van értelme. Persze ez is szubjektív vélemény, de gondolom, nem vagyok egyedül véleményemmel.

Pár nappal ezelőtt Csíksomlyón, egy óriási tömeg előtt, a katolikus egyházfő, mondhatjuk a világ keresztényeinek legelső embere gyönyörű misét celebrált, amit a székelyek meghatottan, csillogó szemmel, átszellemülve, mosolygósan hallgattak. A hatalmas tömegben rengeteg gyermek figyelte ámulva a nagy eseményt, és ez az óriási gyermekmosoly-csokoraz, ami engem ennél a látogatásnál a legjobban megérintett. Igen, mert vannak élmények, melyek soha nem törlődnek ki az emlékezetből, és amelyeket később többször is felelevenítünk, analizálunk.

1938-ban-, több, mit nyolcvan éve, Budapesten tartották a római katolikus egyház legjelentősebb világtalálkozóját, az Eucharisztikus Világkongresszust. A magyar állam Szent István évében – hiszen nagy királyunk halálának 900. évfordulója volt 1938-ban – meg akarta mutatni, hogy a Kárpát-Medence központja, Magyarország, igenis a nyugati, keresztény kultúrkörhöz tartozik.

Evangélikus apám nyakán ülve néztem végig, a számomra csodás eseményt, és ahogy minap a székely gyerekek, olyan önfeledtem nevettem én is. Szép emlék, ami örökre bennem maradt. Aztán egy évre rá kitört történelmünk legszörnyűbb háborúja, és annak a hat évnek az emlékei is még mindig itt élnek bennem.

Később, a történelmet megismerve, rájöttem, hogy az események között szoros összefüggések vannak. Az 1938-as Kongresszust talán nem is véletlenül rendezték Magyarországon, hiszen az ország két istentelen diktatúra között sínylődött, politikai helyzete már akkor nagyon bizonytalan volt. A szovjetek természetesen nem voltak, nem lehettek jelen Budapesten, de a hitleri Németország és Ausztria (a Habsgburgok utódai) katolikusai sem vettek részt a kongresszuson.

Mint cserkész, kötelességszerűen megtanultam a vallásos éneket: „Krisztus kenyér s bor színében Úr s Király a föld felett, Forrassz eggyé békességben minden népet s nemzetet”. Ez volt a Kongresszus himnuszának refrénje, ezt énekelte akkor százezres tömeg, és azóta is elhangzik buzgó hívek ajkáról. Sajnos a nagy világégés után sem forrtunk eggyé, a fajok, vallások, nemzetek gyűlölködése azóta is csak fokozódik.

Ferenc pápa sok szépet mondott romániai, erdélyi látogatása alkalmából, hiszen mit is hirdethet egy Szentatya. Beszélt a békés együttélésről, a hátrányos helyzetűekről, a szegényekről, a kisebbségekkel való szolidaritásról, találkozott cigányokkal, románokkal, székelyekkel, gondolom látta, hogy ebben az országban nem csak románok élnek, sőt, biztos vagyok, hogy mielőtt ide utazott, „vett egy kis történelmi leckét”, hiszen megemlítette 1568-at, amikor az erdélyi Tordán, először Európában, kimondták a szabad vallásgyakorlatot minden felekezet számára. Ferenc pápa látja, hogy a világ rossz irányba menetel, ezért gyakran felszólal a globalizáció ellen, a javak elosztásának igazságtalanságát is erősen bírálja, szóval nincs baj vele, az élet szinte minden területén igazságot hirdet. Igaz, gyakran megemlíti az „idegen kultúrák találkozását” és a „kölcsönös megismerést”! Nos, ezen a téren sokan más véleményen vannak, talán Közép-Kelet-Európa népei, a katolikus hívőkkel egyetemben, másképpen látják ezt a kérdést, mint Nyugat-Európa nemzetei. Az utóbbi századokban, a történelmi, gazdasági és politikai struktúrában végbement változások óriási különbségeket mutatnak Nyugat és Kelet-Európa között, nem várhatjuk el, hogy minden kérdésben közös álláspontot képviseljenek. Persze a kérdés nagyon bonyolult, de aki kicsit is tanulmányozta, vagy legalább beleolvasott Európa történelmébe, az nem használhat egyazon szellemi gondolatmenetet egy nyugat-európai országban, vagy ha pl. a Kárpát-Medencében szól híveihez.

Mindazonáltal Ferenc pápa, akit már karrierje kezdetén a „szegények püspökének” neveztek, egy népszerű, az igazságot kimondó és harcos pápaként vonulhat be a történelembe. Nem lehet elvárni tőle, hogy a migráció nagyon nehéz és bonyolult kérdésében igazságot hozzon, vagy megoldást ajánljon. Erre a politika sem képes. Azt viszont remélhetjük, hogy látogatása nyomán sokan talán elgondolkoznak, itt Erdélyben, Romániában, Magyarországon, az egész Kárpát-Medencében, és rádöbbennek, hogy közös történelmi múltunk, közös keresztény hitünk, jelenünk és jövőnk egyazon problémái, a viszálykodásokat félretéve közös, vagy legalábbis együttműködő politikára kellene serkentsenek.

Jövőre, 2020-ban, ismét eucharisztikus kongresszus lesz Magyarországon. Bizonyára ismét elénekeljük a régi himnuszt, de vajon sikerül-e Krisztusnak békességben eggyé forrasztani az egymás mellett és a távolban élő minden népet és nemzetet?

Hollai Hehs Ottó, Budapest

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'