Hétfõ, 2017. október 23., 23.47

A terror árnyékában

Akik, még fiatalon, vagy még gyermekként átélték a háború borzalmait, aztán hosszú évtizedekig a kommunista diktatúra pallósának árnyékában éltek, azok a mai terrorfenyegetettségtől sem félnek annyira, de ezek már kevesen vannak. Az utóbbi évtizedekben felnőtt generációk békében és nyugalomban élhettek – hála Istennek – de most napról napra érzik, hogy valami nagyon megváltozott. Európába beköszöntött az óvatosság, a félés korszaka. Egyelőre csak a nyugati nagyvárosok vannak veszélyeztetve, ahol az emberek egy része, főleg a nők, már nem érzik magukat biztonságban, de a terrorveszély nem csökken, terjed, mint a pestis, és elérhet minket is, Kelet-Európa országait.

Az utóbbi három évben elkövetett terror- és más erőszakos cselekményekkel már annyit foglalkozott az európai média, hogy erről sok újat nem írhatnék. Persze, mint mindent, ezt is különböző módon értékelik, attól függően, hogy kinek milyen a világnézete, és főleg, hogy melyik politikai oldalon áll. Ez természetesen butaság, mert a terror és erőszak, mindenkit érinthet, nem válogat.

Mivel a mai, mondjuk így, „különleges helyzet” az erőltetett migráció felerősödésével párhuzamosan alakult ki, az emberek nagy része, talán logikusan, a terrorcselekmények gyakoriságát összefüggésbe hozza az idegen kultúrájú tömegek Európába özönlésével. Azt írtam: az emberek nagy része. Igen, de ezek között is vannak, éppen politikai nézeteik miatt, akik azt mondják, nem baj, a bevándorlókra szükség van, a terrort majd megoldjuk. (Merkel szerint „wir schaffen das”.) A másik része viszont szigorúan veszi a kérdést, és állítja, hogy a migráció lefékezésével, a terrorveszély is csökkenne.

Nem mélyülök el a témában – bár ez utóbbi állítást valószínűnek tartom –, de azt is hozzáteszem, hogy ha leállítanánk a bevándorlást, maga a terror nem szűnne meg, legfeljebb „nekünk kevesebb jutna”.

Terror mindig volt, és mindig lesz, és ma már tudjuk, hogy a terrorizmus „multikauzális”, több okra is visszavezethető.

Szívesen idézem az amerikai tudóst, Noam Chomskyt, aki így fogalmazott: „Nem vethetünk véget a terrorizmusnak, amit a gyengék a hatalmasok ellen alkalmaznak, ha nem nézünk szembe a  „kimondatlan”, de sokkal szélsőségesebb terrorizmussal, amit a hatalmasok a gyengékkel szemben folytatnak.” Igen, mert azt tudjuk, hogy a mai értelemben vett terror, régen is létezett, csak másképp neveztük. Spartacus, a rabszolgavezér, mai szemmel terrorista volt, de a mi Dózsa Györgyünk is, aki a magyar parasztság koronázatlan királya lett.

Az egyenlőtlenségek világszerte nagyobbak lesznek, sok a gazdag, de rengeteg a nagyon szegény ember, és olyan területek, régiók is vannak, ahol a szó legszorosabb értelmében nyomorognak az emberek. Amíg ezek az egyenlőtlenségek nem szűnnek meg, a terrorizmus sem tűnik el.

De mire gondol Chomsky, aki a fent idézet gondolatot, már több mint egy évtizeddel ezelőtt megfogalmazta. Elsősorban arra, hogy a pénzhatalmi elit, a fináncoligarchia, a magánszférába tartozó amerikai bankrendszer (FED) mindent, így az állami mechanizmust, a politikát és gazdasági kapcsolatokat is uralni akarja, és ennek megfelelően uralmát az egész világra szándékszik kiterjeszteni. Módszereiben agresszív eszközöktől sem riad vissza. Az utóbbi időben Világunkban történő politikai és társadalmi változások, polgárháborúk és háborúk mind ennek a célnak a szolgálatában alakultak. Például a Közel-Keleten az „Arab Tavasz”, a szíriai polgárháború, az Iszlám Állam terrorháborúja, a TTIP (Transzatlanti Kereskedelmi és Befektetési Partnerség), a Soros-terv, hogy bevándorlókkal árassza el Európát, a nemzetállamok megszűntetése, és még lehetne sorolni.

Sokan mondhatják, hogy ez az elmélkedés semmi más, mint egy összeesküvés-elmélet buta ismételgetése. Lehet, hogy így van, de ha valaki okosabb magyarázatot talál, álljon elő, mert az biztos, hogy, ami ma történik velünk, itt Európában, az nem a véletlen műve.

És még valamit: a terror ellen nem lehet hatásosan védekezni, aki ezt állítja, annak fogalma sincs a modern terror korlátlan lehetőségeiről. Íme egy kis személyes tapasztalat: sétálok Münchenben, ebben a szép és rendezett Bajor fővárosban. Az „Októberfest” idején óriási a nyüzsgés, főleg az állomás környékén. Tízezrek mozognak az égtájak minden irányába. Rendőrök mindenütt csoportosan, látszólag figyelnek mindenre, de közelről nézve őket, nagyon fáradtnak látszanak, a tömeg fárasztó.

Kis hátizsákkal közlekedem, midig velem van, praktikus, ha valamit venni akarok, legyen kéznél. A hatalmas „Karstadt” áruházban is tömeg. És akkor rádöbbenek, hogy egy ilyen kis hátizsákban, mint az enyém, játszva bevihetnék, tíz, tizenöt kg robbanóanyagot, és bárhol letehetem, senki nem tudja ellenőrizni, és ezt Ők is tudják, a rosszak, akik akkor robbantanak, amikor Ők akarnak, nincs ellene védekezés.

A terror csak akkor fog szünetelni, ha megváltoztatjuk a Világpolitikát. Sajnos, akik ezt a politikát irányítják, azok mindig is biztonságban voltak, vannak és lesznek, addig amíg le nem váltjuk  őket.

Talán még annyit, hogy a terrorizmus egyik legfontosabb „kelléke” éppen a média. A terrorcselekmények fontos célja nem mindig, és nemcsak az emberek elpusztítása, hanem a félelemkeltés. Minél többen és minél gyorsabban és részletesebben értesülünk a szörnyűségekről, annál erősebben terjed a félelem. A terrorizmus megtanulta, és felhasználja korunk modern eszközeit, a média adta lehetőségeket is beleértve. Ideje volna, hogy mi is megtanuljunk egyet-mást.

Európa népei a terror árnyékában élnek, de rajtunk is múlik, hogy ez az árnyék eltűnjön fejünk felől.

 

Hollai Hehs Ottó, Németország

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.hirtv.hu