Szerda, 2018. június 20., 18.33

…áció …káció …vakáció!

Mint a kivénhedt csataló, amely nyerít egyet, ha hallja a trombita hangját, úgy kaptam fel a fejemet, amikor értesültem a 2018/2019-es tanév szerkezetéről. Horkantottam egyet, egy kicsit toporzékoltam is, aztán megéreztem a zabla szorítását: szabad-e egyáltalán szólanom, s ha igen, akkor mit is mondjak, hogy ne legyek nevetségesen korszerűtlen?

Az év 52 hetéből 34 marad a tanításra (238 nap); 18 hét vakáció (126 nap). Egy nap „elsikkadt” valahol a nagyvonalú számításomban.

A nyári vakáció 86 napja mellett, a fennmaradó 40 három alkalommal töri meg a tanévet, illetve biztosít pihenést a diákoknak.

A tanévet alkotó 34 hétben 34 szombat és 34 vasárnap van; van néhány szünnappal járó ünnep is, 34 x 5 = 170 napnál több semmiképpen nem áll a tanárok, tanítók rendelkezésére ahhoz, hogy megvalósítsák a tantervet, leadják az anyagot, feleltessenek, felmérjenek.

A vakációk hasznos tartalommal tölthetők ki. Lehet kirándulni, táborozni, sportversenyeket rendezni, színdarabokat betanulni, a tantárgyversenyekre felkészülni. Nagy kérdés: a vakációzó diákok mekkora hányadát lehet ezekbe bevonni. Természetesen pihenni is kell, diáknak, tanárnak egyaránt. A nagymamák és a szülők szerepe viszont még inkább előtérbe kerül. Vakációs programként „élnek” az okostelefonok, a számítógépek, a házi olvasmányok, csalogat az utca is.

Így volt ez ősidők óta (az elektronika helyét régen más foglalta el).

Mindig is folyt a vita arról, mennyiben okoz törést a vakáció a tanításban és a tanulásban. Soha senki abszolút értékű és egyértelműen elfogadott véleménnyel nem szolgált. Hogyan próbálkoznék ezzel éppen én?

De egyvalamiben biztos vagyok: azokat a fizika és kémia tankönyveket, amelyek megfordultak a kezemben, érdemben, legalább a lényeget illetően a rendelkezésre álló idő alatt megtanítani nem lehet. Alig hiszem, hogy másképpen lenne ez a matematika, román, vagy magyar nyelv, illetve akármelyik más tantárgy esetében.

A vakációval könnyítünk a diákságnak, de a szűkített „munkahetek” miatt a tanítás ritmusa egyre inkább túlterhelést eredményez, felületességre kényszeríti a tanárt, alkalmankénti tanulásra a diákot.

…áció …káció …vakáció!

Nem szabad elvenni ennek az örömét, az ízét, de az arányokra (elvégzendő munka/rendelkezésre álló idő) gondolni kellene.

Tudom, legkevésbé az illetékes szervek figyelnek arra, amit egy nyugdíjas „mezei” tanár mond, vagy ír. A tanárok, a szülők, a diákok egy része is, remélem, egyetért velem. Ha nem is csökkentenék a vakációk számát és tartamát, de a tanagyag mennyiségét biztosan „megtizedelnék”, talán „harmadolnák” is; a megemészthető tankönyveknek is örülnének.

Van más baja is a hazai tanügynek; hogy miért érdemes „általános sztrájkot” meghirdetni, nem tudom, erre régebben gondolni sem lehetett.

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'