Albert László
Vasárnap véget ért „A
negyedik”, amely tulajdonképpen először volt „Fesztivál?”. A kérdéssel
alapjában véve inkább egy választ szerettünk volna adni arra, amit a fiatalok
kértek, igényeltek, ugyanakkor bizonyítani
is akartuk rátermettségünket, és azt a tényt, hogy egy maroknyi csapat képes
valamit az asztalra tenni, ha létezik elhivatottság, akarat és kitartás. 
A hétvége ünnep lesz sokunk számára, igaz más-más okból. Bár a legtöbben
húsvéti lázban égnek, takarítanak, főznek, sütnek, mi már szinte elfelejtettük
a pirostojás ízét, és nem igazán vagyunk képesek átvenni az ünnepi hangulatot.
Alig telt el hat hét
amióta az AMISZ ( Aradi Magyar Ifjúsági Szervezet) blogot indított (www.amisz.blogspot.com),
és máris sikerült átlépni az általam nagyon szépnek tartott ezres
látogatottságot.
Sokat töprengtem, érdemes-e hozzászólni a szombati rangsoroláshoz.
Egyrészről azt gondoltam, teljesen fölösleges, hiszen megszületett egy
eredmény, és mindenkinek ehhez kell tartania magát.
Némák vagyunk. Mi, aradi magyar fiatalok. Erről értesültem szombaton, az
RMDSZ városi- tanácsos rangsoroló küldöttgyűlésén.
