Szombat után

Sokat töprengtem, érdemes-e hozzászólni a szombati rangsoroláshoz. Egyrészről azt gondoltam, teljesen fölösleges, hiszen megszületett egy eredmény, és mindenkinek ehhez kell tartania magát.

Azt pedig, hogy ez jó vagy rossz, nem az én tisztem eldönteni. Természetesen van elképzelésem, hogy miért történt így, de ez magánvélemény marad. Másrészről viszont többen megjegyezték, hogy savanyú a szőlő ugye. Hát, lehet, hogy savanyú, de a jó idő mindenképp megfogja érlelni.

Bár, második körben nem sikerült megismételni előző heti eredményeinket, azért véleményem szerint most is sikerült jól szerepelni. Nem kívánom a többiek eredményét elemezni, tegye ezt meg mindenki saját maga, csak a sajátomat értékelem. Tény, hogy a fiatal hármasból én lettem az utolsó, de ez várható volt, hiszen sem betöltött pozícióm, sem pedig korom nem jelentett előnyt a többiekkel szemben, én ugyanis nem vagyok állandó kapcsolatban a területi szervezetekkel, a választmány tagjaival. Viszont teljes mértékben élvezem a fiatalok támogatását. Ez meg is látszott a szavazatszámlálásnál. Előzetesen 20 támogató szavazatra számítottam, amelyet meg is kaptam. A helyszínen nem tudtam egy plusz szavazatot sem begyűjteni, ami arra enged következtetni, hogy mindenki jól megtanult leckével jött otthonról. De ezzel nincs is semmi gond, ugyanis nemcsak a tanácsosok fő feladata a lobbi, hanem az azt megelőző időszakban is nagy szerepet kap. Most is szövetségeseket kellett találni, ez egyeseknek jobban sikerült, másoknak gyengébben, voltak, akik támogatásukról biztosítottak és voltak, akik hamisnak bizonyultak. Sokat tanultam ebből a történetből, és azt hiszem ez hasznomra fog válni. Mindenképpen emelt fővel kerültem ki a rangsorolásból. Nincs szégyellnivalóm, mint ahogy veszítenivalóm sem volt. Egy szavazattal kikapni a megyei tanács alelnökétől, megítélésem szerint semmiképpen sem kivetni való dolog. Ezért a szombati eredményt pozitívnak könyvelem el. Igaz nem sikerült biztosan befutó helyre kerülnöm, de ez csak nagyon kevés szavazaton múlott.

Köszönöm annak a húsz embernek, akik kiálltak mellettem, szavazatukkal- és nemcsak- támogattak, illetve, hogy nem adták be derekukat, amikor csábították őket. Köszönöm nektek, és arra kérlek, hogy haladjunk együtt azon az úton, amelyen elindultunk, amely nem más, mint a magyar közösség érdekvédelme.

Albert László