JelenHaz
Péntek, 2019. május 24., 10.49
Sajt(ol)ó – Magyari Sára rovata

Amit itt művelünk

 
 
2019. március 05., 17.20
Kedd

Normaszegés vagy normakövetés; szabály vagy szabálytalanság; helyes, esetleg helytelen – és folytathatnám a sort, de nem teszem, mert kulcsszavakból és ellentétpárokból ennyi is elég. Egyelőre. Az is felmerül bennem (vannak újságírók, akik szerint ez a szerkezet helytelen. Majd egyszer megírom nekik, hogy miért nem az), kell-e még beszélni egyáltalán a sajtóban megjelenő nyelv állapotáról. Vagy arról, hogy hol a határ az írott és a beszélt nyelv között? Esetleg arról, hogy mi a másodlagos szóbeliség és mi a másodlagos írásbeliség? Hogyan viszonyulnak ezek egymáshoz? Mi köze van mindennek a sajtó nyelvéhez? Talán a romániai (írnám: kisebbségi, de én magam aligha szoktam annak érezni magam, még itt a szórványban sem) magyar sajtó nyelvéhez – ha egyáltalán van ilyesmi.

Érdemes elgondolkodni azon is, hogy mindazok, akiknek kenyere a nyelv, eszköznek vagy célnak tekintik-e ezt a mi magyar nyelvünket. Egyáltalán van most olyan, hogy amiénk? Vagy létezik az én bánsági szórvány magyar nyelvem (igen, az a kis halványzöld), és van az átmeneti meg a tömbmagyarságbeli. Ja, meg a határon arróli! Tehát már csak ez alapján legalább négy magyar nyelv lenne? Persze több központtal, hogy a (ny)elvi kiskirályok is jól járjanak – mármint jól, azaz helyesen jártassák a szájukat.

A nyelvi jogainkat ismét előrángatta a politikum. Hálás téma: amíg valami hiányzik, addig a vérünkig harcolunk érte, ha viszont megvan, kevesen élünk is a joggal (lásd neveink magyar helyesírás szerinti bejegyzése). Azt meg végképp elfelejtjük, hogy amikor arról van szó, hogy jogunk van az anyanyelvű köztájékoztatáshoz, akkor ahhoz is jogunk kellene legyen, hogy mindez közérthető módon, azaz a magyar nyelv természetes hangzásának megfelelően, a helyesírási szabályokhoz igazodva, nyelvhelyességi hibáktól mentesen jusson el hozzánk. Ezért kapta ez a rovat a nyelvvész címet – bár nem biztos, hogy a szélvész mintájára, de az kétségtelen, hogy a vészmadár, vészjelző, valamint a vészkijárat szerepköröket is hozzárendelve. Helyenként nyelvsajtolómagatartást gyakorolva. Vagyis a sajtolige alapjelentéséből indulok ki: erősen összenyom, kiprésel. Levet kivon valamiből. Nagy nyomással formáz. Alkalmasint (pongyola) megpróbálom a helyes változatot kipréselni; kivonni a szabályosat mint lényeget; nyomás nélkül formázni, alakítani, javítgatni, foltozgatni azt, amit kell és amit lehet is. Mert hiszem, hogy játékosan, evődve, helyenként vitázva és még többet kérdezve felhívhatom a figyelmet arra, hogy a nyelvet, ezt a mi magyar nyelvünket művelnünk kell, helyenként ápolnunk, esetenként védenünk, talán gyomlálnunk és építenünk is ahhoz, hogy börtőnből templommá váljon (többféle templom van!).

Kutatóként az is érdekel, milyen nyelvi magatartást tükröz egy-egy hazai sajtótermék, és ez mit mutat meg abból a beszélőközösségből, amelyhez szól. Izgalmas lehet az is, hogy milyen különbségek és hasonlóságok mutathatók ki megyénként, régiónként az írott és az elektronikus sajtóban. Továbbá az is érdekel, melyek a kétnyelvűség rejtett és látványos dimenziói, ami a sajtónyelvet illeti.

***

Ez a rovatterepként kezeli a romániai magyar sajtót, de nem kioktató és nem sértő szándékkal. Sokkal inkább fel szeretném hívni a figyelmet egy-egy nyelvi jelenségre, változásra, helyenként furcsaságra.

(E bemutatkozó szövegben minden, ami képzavarnak, pongyola nyelvhasználatnak, esetleg barokk körmondatnak tűnik, az tudatosan kapott helyet. Ha valaki ráismer a forráshelyre – kérem, tartsa titokban. Én is azt teszem!)


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'