JelenHaz
Péntek, 2019. augusztus 23., 21.46
Gondolatok a határról innen

Az ő álláspontjuk

 
 
2008. szeptember 18., 16.29
Csütörtök

Azt hiszem, ha Jan Slota helyében lennék, vagy ha szélsőséges nacionalizmussal átitatott, nemzetem boldogulását kereső szlováknak vallanám magam, én is nagyon kilennék a magyarokra. Gondoljanak csak bele az ő álláspontjukba: itt van nekünk 800 000 magyar, jól elterülve Szlovákia déli részén, egy számunkra nyelvileg és gazdaságilag is problémás régióban, sehogy sem akarnak beolvadni, állandóan a nyelvükért és kultúrájukért szájalnak, ráadásul remek kapcsolatokat ápolnak a mindenkori Magyarországi vezetéssel, amelynek tagjai, túllépve a diplomácia egyezményes kereteit, támogatják őket ezzel-azzal, kiállnak mellettük, ezáltal megsértve Szlovákia szuverenitását. Felháborító ! Az EU pedig, ez a kvázi-politikai, gazdasági alapokon nyugvó jobb sorsra érdemes államtömörülés, kiáll a magyar érdekek mellett és állandóan valami számunkra abszolút nem érthető kisebbségi jogokról papol, nyomást gyakorol az igazságügyi szerveinkre, védelembe veszi Malina Hedviget meg a hasonlókat és állandóan a felelősöket keresi. Ki érti ezt ? Tehát létezik egy összmagyar összeesküvés a szlovákok ellen, amelynek célja a Felvidék déli részének előbb gazdasági, majd politikai elszakítása és Magyarországhoz való (vissza)csatolása.

Szegény szlovák nacionalistáknak ezek után nem csoda, hogy üldözési mániájuk van és általában is EU-szkeptikusok.

Szerencsére a román politikusok már kinőtték ezt a serdülőkori problémát, ők már máshogy értelmezik a magyar ügyet. Mi az ő álláspontjuk ? Van itt nekünk másfél millió magyarunk, ugyancsak védik a nyelvüket és a kultúrájukat, remek kapcsolataik vannak a mindenkori Magyarországi  vezetéssel, van EU-képviseletük is meg egy csomó nagyszájú politikusuk (a legveszélyesebb és legeredményesebb valami exforradalmár tiszteletes), akik a szlovákiai magyar politikusokkal ellentétben megmondják, ha valami nem tetszik nekik, nemcsak itthon, Brüsszelben is. Van nekik egy politikai szövetségük, valami udéméré nevű párt (vagy micsoda), akik itt ülnek a parlamentben, általában normálisak és néhanapján tekintetbe veszik Románia érdekeit is akár. Egy dolgot akarnak, megtartani azt amijük van, esetleg újabb intézményeket és támogatásokat elérni. Mi az ötlet ? Paktáljunk le velük, vegyük be őket a kormányba és adjuk meg nekik amit nem lehet nem megadni. Ezzel jó fiúk leszünk egyrészt itthon, másrészt az EU-ban is mi leszünk a frankó gyerekek, a pozitív példa, és máris lehet mellett döngetni, hogy lám milyen toleránsak vagyunk.

Célunk azonban ugyanaz mint a szlovákoknak: valahogy megszabadulni tőlük, finoman, úgy, hogy ne tűnjön fel. Erre számos módszer létezik: meg kell őket osztani politikailag, meg kell lovagolni a felszín alatti székely-nem székely ellentétet, lakott területeiket gazdaságilag szét kell osztani és olyan politikát folytatni, hogy ez az udéméré (vagy micsoda) kerüljön ki a parlamentből, annak ellenére, hogy frakciójuk tagjaival általában jól vagyunk. Ha mégis bekerülnek lásd az előző bekezdés második felét.

Van azonban egy csoportjuk akikkel végképp nem tudunk mit kezdeni, de ezt is ki lehet használni. Valami pánszékely alapokon nyugvó, de valójában EU-trendinek beállított autonómiára törekvő csoport, akik nemcsak, hogy Székelyföldnek akarnak területi autonómiát, hanem a többi nemszékelynek is személyi alapú autonómiát követelnek, sőt újabban ezek leghangosabb csoportja a parlamenti választás napján kíván erről népszavaztatni náluk otthon, Székelyföldön. Meg vannak őrülve ! Ez a „remek” ötletük nemcsak, hogy nem megy át a parlamenten, de ha mégis lennénk annyira zakkantak, hogy áteresszük a kezdeményezést,  a várható elsöprő többségű igen nem jogosítja fel őket semmire.

Sőt ! Legalább lesz alkalmunk elnyomni az udéméré (párt vagy micsoda) berkeiben ugyancsak létező autonómia törekvéseket és úgy állítjuk majd be az egészet, hogy ez a kicsi hangos csoport miatt fújtuk le az egészet, mert hát kérem szépen, mégsem lehetünk egy toleráns EU-ban nacionalisták...!

Kedves Olvasók ! Körülbelül így gondolkozhatnak Rólunk. Jó lesz vigyázni mit és főleg hogyan akarunk elérni.

Lehoczky Attila


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: marton loscher / Hétfõ, 2008. október 13., 09.36 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

szerintem ez egy nagy zagyvasag
Hozzászólt: Árpád / Kedd, 2008. szeptember 23., 12.06 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Tabu nélkül szeretne beszélni? Hát ez pont olyan mikor a férfiak lekurvázzák a nöket, azok majd egy idő után majd egymást kurvázzák (mert szetereotipiákat formálnak). Még folytathatnám, de talán igy már tiszta hol van a baj. Annyit becsmérelték a magyarokat 100 éve hogy azok szégyenben élnek, egymást becsmérlik más nemzet által használt szégyenteli szavakkal, hát hol van a nemzeti büszkeségük?
Hozzászólt: Árpád / Kedd, 2008. szeptember 23., 12.00 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Igen az illető szó nem tetszik nekem, de ugy láttom egyesek annyit hallották hogy azonositják magukat vele, de mikor ezt teszik a többi magyarokba is "belerúgnak".
Hozzászólt: Rozi / Hétfõ, 2008. szeptember 22., 15.11 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Azt hiszem kedves Árpád ismételten nem vagyunk 1 hullámhosszon.Mert,ha magyar is ellensége a magyarnak,akkor más nemzetiségü is jobban jogot formál arra,hogy magyarba rugjon.Ha a magyar-magyar politikusoktol ezt látják(mert ők vannak a nyilvánosság előtt)akkor ez nem jogosít fel szerinted egyetlen magyar gyülölöt sem?Vagy az háborit fel a legjobban,hogy itt leírtuk a bozgor szot?Akkor nagyon furcsa az értékrended.
Hozzászólt: Árpád / Hétfõ, 2008. szeptember 22., 00.58 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nem dugom én sehova a fejemet, de szerintem a magafajtája nagyon is román befolyás alatt áll, ami nem feltétlenül rossz, de ami rossz hogy maguk nem is tudják, érzékelik ezt. Ha én valakinek elakarom magyarázni hogy A egy pofont kapott B-től, nem kell feltétlenül felképeljem ahoz hogy biztos megértse... Tehát, a mondanivalóját elmondhassa többféleképpen ha már mondani akar valamit, mindenki tudja hogyan becsmérelik a magyarokat, aki meg nem az nagyon szerencsés.
Hozzászólt: Rozi / Vasárnap, 2008. szeptember 21., 20.11 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Attol tarztok kedves Árpád a lényeget nem érted.Akár kimondova akár kimondatlanul attol még ez van.de ha tul sokáig hagyod a fejed a homokba az nem tesz jot az egészségednek.
Hozzászólt: Árpád / Vasárnap, 2008. szeptember 21., 09.45 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nem értem miért kell felemlegetni magyarok számára sértő szavakat. Másképp nem tudják kifejezni a mondanivalójukat?
Hozzászólt: Rozi / Szombat, 2008. szeptember 20., 00.50 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

,bozgor mondja a bozgornak'nagyon találo,de mit várjon a kisember,ha egyik-másik politikai párt jóvoltábol ugrasztják egymásnak az embereket.Természetesen magyart a magyarral,ahogy illik.Ezt még meg spékelik a másik lejáratásával no persze mind ezt teljesen,a magyarságért.Egyáltalán nem a politikai karrierjük érdekében csupán a párt gondoskodo jóvoltábol.
Hozzászólt: Mihály Lehel / Péntek, 2008. szeptember 19., 20.15 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

egy vólt rmdsz-es pólgármester szavajárása volt, "gyütt-ment góbé",egy másik szorvány fajmagyar-é,"minden góbét kikergetnék a faluból".
oda jutottunk , hogy "bozgor" mondja a "bozgornak" ,hogy "bozgor"!!
a szorványmagyarok 90% már "román-magyar",20 év múlva ,már "magyar-román" lesz!!
Hozzászólt: Murvai Miklós / Péntek, 2008. szeptember 19., 18.35 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Doktorandus úr!

Egy politikus még néha-néha, fel-fel ütheti egy-egy balegyenessel az igazság állát, ha a köz- , vagy az egyéni érdek úgy kívánja, de egy történelemből doktorandus közoktató publicista a szavahihetőségét kockáztatja vele. Véleményem szerint, a pontos, tényszerű fogalmazás még egy ilyen laza, humorosnak szánt írás esetében is kötelező.
Nyugodt szívvel kijelenthetem, mint a problémát belülről is ismerő, hogy székely-magyar ellentét, mint olyan, nem létezik. Ellenben van egy, az egész magyarlakta erdélyi területre kiterjedő, az rmdsz patópálos politikája-okozta rossz közérzet, amely szinte mindenütt, a székely-, illetve magyar identitástudattól függetlenül, ellenérzést szült az érdekvédelmivel szemben. Hogy ez az ellenérzés Székelyföldön erősebben van jelen, mint a szórványokban, az tagadhatatlan tény,(ott sokkal többet vártak el a vezetőségtől) de még itt Aradon is élnek olyan idecsángált székelyek, akik jól érzik magukat az érdekvédelmi kebelében, elégedettek a közösség és főleg saját helyzetükkel és vannak szépszámmal olyan bennszülött magyarok is, akik nyíltan mernek nem egyetérteni a helyben-dübörgéssel. A székely-magyar szembenállás fabrikálása, átlépi a politikai dilettantizmus és az erkölcsi/politikai felelőség határát, mivel a politikai nézetkülönbségeket belső etnikai szekértáborokra festi át, ez pedig előítéleteket szül, amely a közösségünkre nézve rendkívül veszélyes. Mindenki saját fantáziájára bízom, hogy ennek az elfogadása hova vezethet.
Tisztelt doktorandus úr! Ne játszadozzon a szavakkal csak azért, mert hetente írhatnékja akad. Ön, - egyszer már felhívtam erre a figyelmét – akarva-akaratlanul írásaival közvéleményformáló szerepre is vállalkozott. Írjon kevesebbet, de átgondoltabban.
Hozzászólt: eas / Péntek, 2008. szeptember 19., 18.19 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az EU kiáll a kisebbségi jogok mellett? Na ez aztán meglepetés!
Hozzászólt: Nagy István / Péntek, 2008. szeptember 19., 14.55 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az önmagát ismétlő történelem csapdája
2008-09-19
Bakk Miklós
http://www.kronika.ro/nd.php?name=Sh&what=24581

Interjú Antonela Capelle-Pogăcean politológussal, tudományos kutatóval

– A román–magyar politikai kapcsolatok kutatója, többek között, otthonosan tájékozódik szakterületének magyar irodalmában. Honnan ered érdeklődése, elkötelezettsége e témakör iránt?
– A román–magyar kapcsolatok iránti érdeklődésemnek kezdetben családi-életrajzi oka volt. Vegyes családból származom, anyai ágon inkább magyar, apai ágon pedig román családból.
Magyarul a családban tanultam meg, Nagyváradon magyar óvodába jártam, majd román iskolába. Ez elég tipikus életpályaív a vegyes családban született gyerekek számára, ajánlom e tekintetben a kolozsvári „mindennapi etnicitásról” szóló munkát, Rogers Brubaker, Feischmidt Margit, Jon Fox és Liana Grancea könyvét, amely angolul jelent meg 2006-ban a Princeton Pressnél. Bár iskolás koromban a „román világba” integrálódtam, egyetemista koromig végig kétnyelvű környezetben éltem, román és magyar barátok közt. Szomszédaim a tömbházban románok és magyarok voltak. A nyolcvanas években csak a magyar televíziót néztük, Váradon román szomszédaink is mind ezt nézték; értettek annyit magyarul, hogy kedvenc filmjeiket és sorozataikat követni tudják. Kamaszkorom óta a színház szerelmese vagyok, Váradon mind a román, mind a magyar tagozat előadásaira eljártam. Kolozsvárra, az egyetemre kerülve – román–francia szakra – kissé megváltoztak a dolgok, a magyar tagozatos diákkollégákkal már ritkábban találkoztam. Ők, akik nagyon kevesen voltak akkoriban, talán tízen egy évfolyamon, ha jól emlékszem, sokkal nyomasztóbbnak érezték a Ceauşescu-rendszer nacionalizmusát, és zártabb körökben éltek. Nos, ezzel a háttérrel ért a „nemzeti kérdés” újbóli megjelenése 1989 után. A marosvásárhelyi „fekete március” eseményeiben kicsúcsosodó román–magyar ellentétek nagyon is megleptek. Kevéssel ezután kezdtem el dolgozni a Francia Kulturális Központban – melyet akkor hoztak létre Kolozsváron –, érdeklődésem ekkor a politika és főleg az identitáspolitika iránt még erőteljesebbé vált.

– Hogyan lett a párizsi CERI kutatóintézet tudományos munkatársa?
– 1993-ban beiratkoztam egy mesterképzőre Párizsban, a Keleti Nyelvek és Civilizációk Intézetébe (Langues’O). Annak a lelkesedésnek a kérdése foglalkoztatott, amellyel nagyon sok román értelmiségi támogatta Ceauşescut 1968 nyarán, amikor a szovjet tankok lerohanták Prágát. Próbáltam megérteni a szovjet- és oroszellenes nacionalizmus varázsát abban a korban, amikor valamelyes „liberalizálás” is végbement a nyilvánosságban, az életkörülmények is javultak, a társadalmi mobilitás pedig új lehetőségeket tárt egyes társadalmi csoportok elé. Aztán megvédtem doktori disszertációmat a párizsi Politikatudományi Intézetben. Az identitás kérdése továbbra is központi téma maradt a számomra. Kezdetben a romániai és magyarországi magyar és a román értelmiség nemzetről való, 1989 utáni gondolkodását próbáltam összehasonlítani, megkíséreltem feltárni a posztkommunista diskurzusok eredetét, történelmi dimenzióit, amelyek egyre fontosabbnak tűntek számomra, amiként változásuk dinamikája is. Mindezt azonban úgy, hogy közben elkerüljem a történelmi determinizmus vagy az önmagát ismétlő történelem fogalmi csapdáját. A történelmi tapasztalatoknak meghatározó szerepük van a társadalmi képzelőerő alakulásában, de ez nem egyértelmű, lineáris hatás, annál is inkább, mert ezt a tapasztalatot, annak interpretációit különböző társadalmi csoportok tolmácsolják. Például az 1956-os magyar forradalom számos történelmi narratíva kiindulópontja volt, például a csepeli munkások és a katolikus csoportok nem azonos módon élték meg. Még Trianonnak is több értelmezése van a magyar szellemtérben, a románról most nem is beszélve. Végül disszertációm témája a román és magyar nemzeti diskurzus kialakulása lett a 19. században. Komparatista módszerrel dolgoztam, érzékenyen figyelve a két nemzeti ideológia közötti kölcsönhatásra is, amely természetesen eltérő mértékű volt a különböző korokban. Disszertációm befejezésekor két kutatói állást hirdetett meg a CERI, amelyre körülbelül hatvanan jelentkeztek. Szerencsém volt, felvettek. 2003 januárja óta dolgozom a CERI-nél.

– Doktori disszertációja a román és magyar értelmiségi elit és a „nemzeti gondolat” összefüggéseit, illetve különbségeit vizsgálja. Mi lehet az, ami különbségként Franciaországban külön is feltűnik?
– Nehéz néhány szóban összefoglalni a hasonlóságokat és különbségeket. Mégis, azt mondanám, hogy a két nemzetállami ideológia asszimilacionista dimenziója közös, ezek a 19. század végén alakultak ki, és a modern közoktatási rendszer kiépítésével váltak társadalomalakító erővé. Az asszimiláló politika erős volt a Trianon előtti Magyarországon – ez részben 1920 után is folytatódott egy nyelvileg és kulturálisan jóval homogénebb társadalomban –, amiként erőteljes volt a két világháború közötti Romániában vagy Ceauşescu Romániájában is. Az etnicitás felértékelődése, illetve a múlthoz való rögeszmés viszony szintén közös jegy, még akkor is, ha egyik-másik esetben nagyok az eltérések, a kontextustól függően. Az etnicizáló nacionalizmus jóval erősebb volt Ceauşescu Romániájában, mint Kádár Magyarországán. Ami a különbségeket illeti, azt mondanám, hogy a nemesi dimenzió, amely a regionális felsőbbrendűség diskurzusának lehet a forrása, a (kis)impériumideológiának, jelen van a magyaroknál, míg a románoknál ez hiányzik. Náluk viszont jóval erőteljesebben jelentkezik az ortodoxia mozgósítása a nemzeti identitás kialakításában, ennek misztikus változata a legionárius mozgalomban alakult ki a két világháború között.

– A kilencvenes években divatkérdéssé vált Huntington törésvonal-elmélete, amely az ortodox és katolikus Európa megkülönböztetésével az EU-bővítés határának a kérdését is felvetette. Ön kutatta az ortodox egyház szerepét az átmenetben a délkelet-európai államokban. Mit mondhatunk ma erről a kérdésről?
– A kilencvenes évek végén részt vettem egy Molnár Gusztáv által szervezett vitán a Huntington-elmélet érvényességéről, majd erre a Provincia folyóirat is visszatért. Szkeptikus voltam e tétellel szemben, amely a társadalmakat és kultúrákat nagy „civilizációs tömbökbe” olvasztotta össze, és azokat a vallásos identitás alapján határozta meg. 2001. szeptember 11. óta Huntington tézise nem csupán intellektuális értelemben kérdőjelezhető meg, hanem politikailag is veszélyes. E szembeállítás robbanásveszélyes, lehetővé teszi a „muzulmán” behelyettesítését az „iszlamistával”, majd a „terroristával”, aki a „Nyugat” ellensége. Ami a román ortodoxiát illeti, úgy látom, egyáltalán nem monolitikus, erős belső feszültségeknek van kitéve, olyan csoportok közötti harcnak, amelyek eltérő módon viszonyulnak az ökumenizmushoz és a nacionalizmushoz. Néhány ellentét láthatóvá vált az új pátriárka megválasztásakor. Az ortodox egyház és a román állam, a román politikai elitek közötti viszony továbbra is szoros. Az ortodoxia cáfolhatatlanul jelen van a román társadalomban, inkább, mint Magyarországon az ottani egyházak. De a mindennapi élet szintjén e társadalom szekularizált, az ortodoxia értékei nem meghatározóak. Azok a politikusok, akik szívesen jelennek meg a televízióban főpapok társaságában, maguk sem fogadják el azok minden kérését. A kilencvenes évek közepe óta követelik a nemzet katedrálisának felépítését – azóta sem került sor erre. Mindez nem zárja ki, hogy ne lehessen mobilizálni az egyházat valamelyik kisebbségi csoport ellen.

– A román–magyar viszony a két ország európai uniós tagságával jelentős mértékben „dedramatizálódott”, anélkül azonban, hogy áttörés következett volna be az erdélyi magyarság helyzetének rendezésében. Milyen forgatókönyvekre lehet számítani a román–magyar viszony alakulásában? Vannak európai, precedensértékű megoldások?
– A román–magyar viszony „dedramatizálódása” valóban bekövetkezett. Persze nincs Bolyai Egyetem, de a magyarul tanuló diákok száma, akik a különböző állami egyetemeken és a Sapientián tanulnak, jelentős. Ezenkívül, az önálló állami magyar egyetem létesítésének célja akkor, amikor az Európai Unió a mobilitást és a többnyelvűséget támogatja, a magyar közösségen belül is vitatott. A kapcsolatok dedramatizálását jeleníti meg a magyar nyelv nyilvános tereken való megjelenése, a kétnyelvű helységnévtáblák, állomásnevek stb. A felső tisztviselői karban is vannak magyarok. Viszont a további intézményesülés tekintetében még mindig számottevő a román politikai elit félelme, ellenkezése. Nem csupán a székelység területi autonómiája, hanem a kulturális autonómia tekintetében is. A kisebbségi törvény még mindig a parlament asztalán hever, 2005 óta. Ismervén ezeket a félelmeket, nem hiszem, hogy az oly példaszerű intézményi megoldások egyben végleges megoldást is jelentenek az identitásból adódó feszültségekre. Belgium és Spanyolország esete igazolja, hogy az 1960–70-es években elfogadott intézményi reformok ellenére az eltérő identitásból fakadó feszültségek folyamatosan fennmaradnak. Az identitás kérdése nem választható el a többi társadalmi, gazdasági és politikai folyamattól. Jövőnk a romániai és a magyarországi gazdasági és politikai helyzet alakulásának függvénye. De mindenképpen kívánatosnak tartom, hogy a következő választások után is legyen magyar képviselet a parlamentben.
Hozzászólt: Árpád / Csütörtök, 2008. szeptember 18., 22.00 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nagyon jó :-)
Hozzászólt: Kovács Gábor / Csütörtök, 2008. szeptember 18., 19.35 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Sajnos egyet kell értsek EP véleményével, szégyen, bizony, de van székely-nemszékely ellentét, fenn is, lenn is..bárcsak ne lenne és az a maroknyi ember aki még itt ezt a cikket anyanyelvént el tudja olvasni ne marná egymást...és mennyire aktuális Sarolt éneke:
"...mást itt e nép meg nem ért, csak túlerôt
Nem fogja fel
a múltat s nem sejti még az eljövôt
Szánalmas kis lény az ember
önnön sorsán túl nem lát
Könnyen megtéveszti néhány
jól irányzot hazugság
Egymás ellen acsarkodva
nem egy nemzet itt a nép..."
Hozzászólt: EP / Csütörtök, 2008. szeptember 18., 19.18 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Nagyon jol tudom a gondolatmenetet követni, es ezert nagyon felek, hogy ez esetben L.Attilanak igaza van ( lehet),- nem azt tanacsolja, hogy be az egerlyukba, hanem, hogy jo lenne vigyazni.
N.I. hozzaszolasa is tökeletes, de ....nagyon "korrekt".pl. ..." nincsenek szelkely - nem szekely ellentetek" jo lenne ha nem lennenek, de sajnos vannak, meg ha ezt en eleg nagy szegyennek tartom de.....megosztottasag is van, sajnos .sajnos igen, de van.
A romaniai magyarsagot naprol napra zilaljak szet minden elkepzelhetö modon.
Es megegyszer ne sipirceljünk be az egerlyukba, hanem a magyarsagtol függ, hogy hogyan alakul az erdelyi magyarsag helyzete.
Jo lenne mar vegre, ha a magyarsag legalabb egy pontban, legalabb egy celert összefogna!
Hozzászólt: Nagy István / Csütörtök, 2008. szeptember 18., 18.21 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Szerző téved, mert:
- nincs olyan szlovák, aki önmagát szélsőséges nacionalistának vallaná;
- a Felvidéken, és NEM annak déli részén, vagyis Szlovákia déli területein nem elterülve, hanem inkább kompakt közösségekben laknak magyarok;
- az éppen regnáló magyarországi vezetéssel nem felhőtlen a kapcsolatuk;
- Tőkés László püspök (exforradalmár tiszteletes??????????) tényleg megmondja Brüsszelben (is), no de Markó Béla vagy Frunda György?
- a romániai magyarság politikailag sokszínű, és nem megosztott;
- nincsenek székely - nem székely ellentétek;
- a romániai magyarságot az 1968-as országátszervezéssel zilálták szét, és nem 1989-es változások után;
- az RMDSZ-t a románok nem tudják kizárni a parlamentből! A romániai (magyar) szavazók ugyan csökkenthetik képviselőik- és szenátoraik számát, de a 3+6-os alternatív küszöböt éppen nekik és miattuk, no meg az EU-nak tett gesztusként tették be a választójogi törvénybe;
- autonómiára nem egy csoport törekszik, hanem azok a százezrek, akik a Székely Nemzeti Tanács által szervezett népszavazáson maguk kérték az autonómiát;
- az "udéméré (párt vagy micsoda) berkeiben" nem lesz autonómia törekvés, mert annak valódi híveit nem indítja a szervezet a közelgő választásokon.

Mindezen tárgyi tévedés után nem csoda a téves szerzői jótanács: kedves (magyar) olvasók, nyomás be az egérlyukba!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'