Balta János
Zaklatott, rohanó világunk forgatagában gyakran kerülhetünk olyan helyzetbe, amikor nem látjuk, talán nem is akarjuk látni az erdőtől a fát, az életünk kemény kihívásaival szemben kínálkozó egyszerű, kézenfekvő megoldások ellen fogcsikorgatva hadakozunk még akkor is, ha esetleg a józan ész mást sugall. 
Sokszor úgy érezzük, sziszifuszi küzdelmet vívunk az érdektelenséggel, a fásultsággal, hiszen miután megírunk fontos, közérdekű dolgokat, az pusztába kiáltott szó marad, süket fülekre talál.
Magamon tapasztalom a „ne szólj szám, nem fáj fejem” közmondásnak a valóságalapját. Ha ugyanis a majláthfalvi újságíró–olvasó találkozó alkalmával bármilyen részvét nélkül írtam volna meg a helybeliektől hallott panaszáradatot, hagytam volna továbbra is tehetetlenségében tespedni az ottani közállapotokat, talán a fejem se fájna.
Manapság a gazdasági válság minden oldalról egyre jobban szorongató gyűrűi közepette, nyakra-főre hirdetnek meg promóciós, azaz, amolyan kedvcsinálóan olcsó vásárlási, szolgáltatási lehetőségeket.
Más sem hallatszik a rádióból, a tévéből, az újságok is állandóan azzal vannak tele, hogyan rövidítik meg, miként sóznak rá a tudottnál gyengébb minőségű árut a gyanútlan vásárlóra.
Szerencsésnek tartom magam, amiért újév napján harminchatod magammal ott lehettem egy falusi kicsiny templom szertartásán, amelyiken a fiatal, igen tehetséges lelkipásztor a jövendőbeli perspektíváinkat ecsetelte, találóan.
Advent idején, a csodavárás állapotában hajlamosabbak vagyunk, mint egyébkor elhinni, hogy valami isteni csoda folytán szebbre, jobbra fordulhat az életünk.
Nekünk, erdélyi magyaroknak, ha másra nem is, de a letudott elnökválasztás arra bizonyára jó volt, hogy sokadszorra megállapíthassuk: civakodásunk, a széthúzásunk miatt folytatódik a vesszőfutásunk.
Gyakran vita témáját képezi a közpénzeknek szégyenletesen alacsony hatékonysággal történő felhasználási módja.
Talán nincs is akkora méretű gazdasági, politikai válság, amekkorára az elemzők azt dagasztják. Mindez csak azért fordul meg a fejemben, mert a sok beruházás leállításával ellentétben, az Arad és Nagyvárad közötti főútnak a felújítása, feltöltése, szélesítése megszakítás nélkül zajlik.
Könnyen meglehet, az én készülékemben van a hiba, de sehogy sem tudok napirendre térni az itthoni termőföld elhanyagoltsága, elhagyatottsága fölött.
Több polgármestert is hallottam panaszkodni, amiért a településeik lakossága egyre késik az ingatlanok, a termőföld, illetve a bejegyzett mezőgazdasági gépek és járművek után esedékes adók, illetékek befizetésével.
Manapság, a piacgazdaságban az eladónak is, a vevőnek is érdekében áll nagybani eladásban, illetve vásárlásban gondolkodnia. Mert, ugye, a „vásárolj négyet, hogy egyet ingyen kaphass” reklámfogásnak mindkét irányban megvan a pszichológiai hozadéka.
Felvillanyozva állított meg az utcán egyik ismerősöm, aki jó negyven évvel ezelőtt gyerekként került Aradra, valahonnan a Kárpátokon túlról.
