Balta János

Nem szeretném, ha bárki természetellenesnek bélyegezne, de az Arad–Nagyvárad közötti főúton elszorul az ember szíve a két oldalon sort álló, évszázados eperfákra aggatott koszorúk, a fák között épített egyszerű vagy díszes emlékhelyek láttán. Mindegyik egy-egy tragikus balesetben megszűnt élet gyászos mementója.

Mióta Arad főutcájának az egyik oldalát, a Hegyalja tértől a Crişan utcáig útjavítás okán lezárták, elszabadult a pokol, csúcsforgalomban lehetetlenség közlekedni.

Ismerőseinket, rokonainkat, barátainkat, vagyis az átlagembert gyakran halljuk panaszkodni az egyre dráguló életre. A folyamatosan dagadó üzemanyagárak maguk után vonják a villanyáram, az ivóvíz, vagyis minden termék fogyasztói árának az emelkedését. Mindez viszont fordítottan arányos az életminőségünk alakulásával. Az ember szinte már nem mer szóba állni senkivel, mivel attól tart, a “hogy vagy” után az reá zúdítja panaszáradatát.

Aradi létemre nem hittem a fülemnek, amikor a közelmúltban a Kossuth Rádió egyik reggeli műsora riportot készített Magyarország egyik szenzációs gondjáról: az utóbbi időben Székesfehérváron elharapózott az úttesten lévő aknafedők lopása, mivel az addigi 2-3 tolvajlás helyett 30-35 fedőnek kelt lába városszerte.

Szerdán a képviselőház jogi bizottsága visszautasította Gheorghe Funar nagy-romániás szenátornak a múlt év végén benyújtott  törvénytervezetét, amely Románia és a románok nyugalmáért betiltana minden etnikai alapon szervezett politikai pártot és alakulatot, kisebbségi szervezetet – tájékoztat a www.rmdsz.ro honlap.

Mindig szkeptikusan viszonyultam az olyan helyzetekhez, amikor a politikum a saját, alantas céljai érdekében népszerű emberek, művészek, sportolók vagy bármilyen területen utazó sztárok hírnevét próbálta meglovagolni.