Nagybani balkanizmus

Manapság, a piacgazdaságban az eladónak is, a vevőnek is érdekében áll nagybani eladásban, illetve vásárlásban gondolkodnia. Mert, ugye, a „vásárolj négyet, hogy egyet ingyen kaphass” reklámfogásnak mindkét irányban megvan a pszichológiai hozadéka. 

Különösen a jelenlegi világválság közepette nőtt a nagybani piacok népszerűsége, mivel itt találkozhat közvetlenül az őstermelő a kereskedővel, jobb esetben a vásárlóval. Mivel az utóbbi időben sokat hallottam az aradi nagybani zöldség- és gyümölcspiacon meghonosodott kedvező felvásárlási árakról, meg aztán most van a paradicsom, a padlizsán, az uborka stb. eltevési ideje, gondoltam, én is élek a lehetőséggel. Pénteken 8 óra tájt, amikor autóval érkeztem a nagybani zöldségpiac bejáratánál lévő útkereszteződéshez, 100 méter körzetben talpalatnyi parkolóhelyet sem lehetett találni, ezért a szerencse reményével, másokat követve, behajtottam a piachoz vezető szűk utcába. Ahol azonban már gondolni sem lehetett parkolásra. Ha az ember megállt, hátulról azonnal rádudáltak, a jobb oldalon lévő fűrészárutelep kereskedői a standjaik előtt az ő vásárlóiknak tartották a megállóhelyeket. Folytonos hátulról érkező dudálások közepette, a járókelők között haladva elérkeztem a nagybani bejáratához, ahol csak éppen a kapu volt szabad, a 8-10 autót befogadó parkoló dugig. A kapuban álló piaci megbízott határozottan integetett: vagy menjek tovább vagy hajtsak be a piacra. Mivel előre nem mehettem, bevasaltak rajtam 2 lej belépti díjat, majd behajtottam a piacra a megbízottól kapott ígérettel, hogy hátrább, az asztaloknál van parkolóhely, meg aztán a piac túlsó végén ki lehet majd hajtani. Mentem az árral, a kétoldali haszonjárművek, illetve az anyaföldre rakott burgonya, vöröshagyma, padlizsán, paradicsom, uborka, alma, szilva és mindenféle zsákban vagy ládában tárolt zöldség és gyümölcs között, a nézelődők hadával araszolva. Néhány méter után megállt az előttem haladó autó, a vezető nyugodtan bevásárolt, majd újra elindult. Jó félórámba került, amíg a parkolóhely, illetve a túloldali kijárat reményében a tülekedő emberek között az utcácska végére értem. Az ott álló betonasztalok mellett valóban találtam parkolóhelyet is, a megkérdezettek közül azonban senki nem tudott a közelben lévő kijáratról. Gyalogosan elindultam hát magam is vásárolni, találtam is portékát eleget, amit azonban messziről kellett az autóig cipelni, majd járművel újra átvágni a tömegen, hogy elérkezve a kimenetelt képező, zöldségfélékből alkotott utcácskán át újabb félórai álldogálás, lökdösődés eredményeképpen, dühtől csuromvizesen eljuthassak a bejáratig. 

Amikor az ott parkoló díjat szedő megbízotton számon kértem a túlsó oldali kijáratot, határozottan intett: tessék továbbhajtani, ez nem parkoló, hanem nagybani piac. Amire majdnem mondtam neki egy cifrát, de inkább továbbhajtottam, hogy végre kiszabadulhassak ebből a nagybani balkanizmusból. Aminek egyetlen célja a nulla befektetéssel létrehozott piactérből minél több parkolói díj kipasszírozása. Az ott uralkodó állapotok, az emberek kényelme teljesen mellékes.