Tűréshatár

Mióta Arad főutcájának az egyik oldalát, a Hegyalja tértől a Crişan utcáig útjavítás okán lezárták, elszabadult a pokol, csúcsforgalomban lehetetlenség közlekedni.

E káosz legkritikusabb pontja a Hegyalja tér, ahol Újaradot és Pernyávának egy részét kivéve, minden negyed közlekedése összefut, ráadásul a megye északi része, illetve a Mosóczy-telep felől közlekedő távolsági autóbuszoknak is itt, a Vlaicu negyed felőli érkezés oldalán, a jelzőlámpák előtt van a megállója. Némelyik csuklós busz innen Mikelaka felé tart, ezért, amíg áttér a baloldalra, hosszú percekig lezárja az egész forgalmat, amit immár csak a Fennvaló irányít. A jelzőlámpák ugyanis állandó villogóra vannak állítva, csúcsforgalomban egy-egy forgalmista szokott téblábolni a főút lezárt oldalának „behajtani tilos” jelzőtáblája előtt, ahol gyakorlatilag teljesen kiiktatja magát a forgalom irányításából. A Vlaicu negyed, a Mosóczy telep vagy Mikelaka felől érkezők a központ felé csak a Városliget, illetve Mikelaka felé, kerülő úton közeledhetnek. A Városliget felé indulók a gokart pálya melletti útkereszteződés szintén villogóra állított jelzőlámpáinál csak előre vagy jobbra mehetnek, mivel a belváros felé a szembejövő, szakadatlan forgalom miatt hosszú perceket kénytelenek vesztegelni, amiért mögöttük a gépkocsisor gyakran a Hegyalja-térig ér, ahol teljesen bedugul a forgalom. Aki a gokart pályától a Gyermekkórház felé tart, az ottani, szintén villogóra állított jelzőlámpák előtt áll hosszú sorokat. Sajnos, a belvárosban is hasonló a helyzet, a főútra vezető utcákból csak a jelzőlámpa sokadik váltásakor lehet behajtani. Mindez rengeteg bosszúsággal, a közlekedők közötti konfliktusokkal, számos koccanással jár. Volt eset, hogy a közlekedési dugóban felbőszült autósok között kialakult szóváltás tettlegességgé fajult.

A legtöbben azonban megpróbálják visszafogni, magukba fojtani indulataikat, csalódottságukat, keserűségüket. Mert ugye, bevasalják rajtuk az úthasználati, a regisztrációs díjat, a mindenféle adót és hozzájárulást, miközben a közalkalmazottak száma, a fizetésükkel együtt folyamatosan gyarapodik, ugyanakkor a társadalom igavonójának, az adófizető átlagpolgárnak a közszolgálati hivatalokban, illetve a közutakon történő kiszolgálása egyre döcögősebbé, lehetetlenebbé válik. Érdekei elvesznek a bürokrácia, a káosz labirintusaiban. Mindez azonban csak a tűréshatárig feszülhet, ami már karnyújtásra található.