JelenHaz
Vasárnap, 2019. augusztus 18., 12.51

Bikapárti vagyok

Olvasom az újságban, nézem a tévében a pamplonai bikafuttatást. (Szerencsére a híradókban csak rövid részleteket mutatnak.) Kilenc napon az utcákon őrjöngő tömeg fogadja a nyolc-nyolc szerencsétlen állatot, amelyek riadtan menekülnének, ha lenne hova. De számukra csak egyetlen út van: végigrohanni a tömeg között az arénáig, ahol aztán újabb őrjöngő tömeg előtt módszeresen megkínozzák őket, s végül véresen megkapják a kegyelemdöfést a matadortól.

Történik mindez a 21. században egy magát civilizáltnak és kereszténynek nevező országban. Az Európai Unió egyik tagállamában. Annak a szervezetnek tagja Spanyolország, amely külön „szertartást” ír elő még a vágóállatok leöléséről is.
A szabályozás szerint azokat el kell kábítani, mielőtt elvágják a torkukat, beléjük döfik a kést, hogy elfolyassák vérüket. Pedig a sertést, a juhot, kecskét, avagy a szárnyast egyetlen magángazdaságban, de még vágóhídon sem kínozták meg a leölés előtt. Nem kellett utcákon futniuk, csúszkálniuk, nem ordítoztak rájuk, nem döfködték beléjük a pikát. Úgy, mint teszik azt az arénákban puszta szórakozásból.
Nem tudom, a nyugati állatvédő szervezetek hogyan hunyhatnak szemet e brutális „sport” felett. Hogy van az, hogy a libatömést, a falusi disznóölést állatkínzásnak minősítik, miközben a bikafuttatást, avagy a Feröer szigeteki, évente ismétlődő bálnamészárlás ellen soha nem tiltakoznak?
Egyszer már megírtam, hogy bikapárti vagyok. Azt hiszem, Európa túlnyomó többsége is. Valakiknek ezt is szóvá kellene tenniük az Európai Unióban!

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'