A regény
Illúziótlan, illat nélküli és színtelen volt a pillanat, amikor regényem utolsó mondata után leütöttem a pontot. Hittem, reméltem, ha befejezem, legalább hiányérzetem lesz, vagy valami ilyesmi.
De nem lett.
A barbadoszi délután épp olyan fényes, gomolyfelhőktől tarkított eget rajzolt fölém, mint azelőtt, annyi napon keresztül. A denevérek kétségbeesett fekete villámként szaggatták cafattá az esti levegőt, mint eddig.
Csak a pálmafák suttogása változott, mert a szél újabb rohamra indult, hogy megint és ismét meghódítsa a már számtalanszor bevett szigetet.
Végül, ünneplés gyanánt, rágyújtottam egy bőrszivarra. Erre az alkalomra tartogattam immár egy éve. Volt is vele elég gondom, mert nedvességtartalmát megőrizendő gyakran kellett gondoznom, párásítanom, babusgatnom, hogy készenlétben tartsam, mire elérkezik a nagy pillanat.
Regényírás közben sok minden történt velem. Volt, amikor majdnem ráment a bőröm. Feldúlt lelkem és szenvedélyeim szinte megöltek, miközben regényhőseim sorsa, élete felől kellett döntenem.
Most, visszagondolva azokra a napokra, bizarr, émelyítő érzés kerít hatalmába. Miközben mások kálváriájáról szőttem a mesét, a magaméról teljesen meg kellett feledkeznem, el kellett zsibbasztanom azt az eleven, nyugodni nem hagyó, gyötrő és maró kérdést: mi lesz velem? Hogyan tovább? Merre?
„Mennyire egyedül és elszigetelve érzi magát az író a saját bőrében, úgy érzi, nincs hova bújnia, maga elől nincs hová menekülnie. Önmaga csapdájában vergődik a nagyokos. Bezzeg ő panaszkodik, nem úgy, mint regényének hősei, akik meg sem mukkannak, eltűrik, bármi történik is velük. Némák. Hangtalanok. Nincs bennük hatalmi vágy, gőg, szenvedély, nárcizmus, szerelem, irigység, aggodalom, konok akarat és elszántság, rátartiság és léhaság, ripacs álnokság. Nem, ez mind hiányzik belőlük, mert ugye az íróban, egyedül benne léteznek a felsoroltak” – futott át bennem a gondolat.
Szivarfüst.
Előttem elkészült regényem kézirata.
Kóstolgatom címének szavait: „Az éj puha teste”
Máris villámként sújt rám a kétség, a gyanú ökle.
Szivarom füstje viszont azt is eszembe jutatta, hogy regényemmel kapcsolatban egy nagyon nehéz feladat vár még rám: a szöveg átírása, gyomlálása. Ami szinte egyenlő egy újjászületéssel. Újabb kálváriával, újabb keresztrefeszítéssel.
Mert feltámadni csak így lehet.
Így érdemes.
Kedves Zoltán !
Az ön írásai rendkívül impúlzívak. Gratulálok hozzá !
Próbálok mutatni egy olyan hobby írot, aki impulzívabb jóval Önnél, ennek ellenére egyik írásában sincs feszültség - tehát feszültségmentes marad impulzivitása ellenére :
Pl. Idézek tőle egy zárószót :
"Usz:_záradékul
Aki nem tudja megszőni céljait mint egy szép álommesét , annak nem lesz mit valóra váltani. Bárhol legyél is , bármilyen nehéz helyzetben , engedd szabadjára a képzeleted , meríts tartalmat és erőt a mesék világából , hisz a mese a valós életből született , a valós élet pedig ettől lesz mesebelien igaz.
Ha nincsenek komoly céljaid nem lehetnek akarataid sem , hisz az erős és nagyon komoly cél teszi szenté akaratodat.
Álmodozz te is valamelyik búzamező közepén , építsd meg a királyi várad , tedd a fejedre a búzavirág koszorút , álmodd meg leendő hercegedet és álmod meg minden célodat melyet valóra szeretnél váltani. Az álmodozás sző komoly célokat. Nem az a szegény ember akinek nincs pénze , hanem szegény az , akiknek nincsenek álmai , amiket valóra kíván váltani.
Egyszer minden álom valóra válik , előfordul könnyen ,hogy nem is kell rá olyan sokat várakozni , de ez csak úgy igaz , ha a célt amit kitűztél nagyon akarod és akaratod kellőképp erős. Élni tudni , életben megmaradni , csak akarni kell. Miközben ne feledd , hogy része vagy egy egész társadalomnak , egy tömegnek - ami általad formálódik olyanná amilyen. Görcsösen , erővel fogjátok meg egymás kezét , szeretettel egymás iránt , hogy ti dönthessétek el ,hogy ki szakít és mihez szakít katonát.
Ha nehéz már a görcsös kézfogás , nézz fel az égre , keressed a saját szivárványod és mondjad el a saját imád - mert az ima is a tiéd , még ha más is fogalmazta meg imakönyvbe , más és más vallások szerint. A te Istened ettől még a tiéd maradt.
Minden évben Medárd napján , ha a déli tizenkettőt harangozza a tiszteletes - nézz csak fel nyugodtan az égre , a szivárvány ott van , még akkor is ha éppen nem látod , a lényeg az ,hogy keresed. Mond el te is a saját imádat , ahogyan én tettem 45 éven át , hogy megláthassam a szivárványt az égen és átfuthassak alatta könnyedén :
„ Mi Atyánk , Ki vagy a mennyekben , jöjjön el az én országom , legyen meg az én akaratom itt a talplatnyi földön - ami nekem jutott osztályrészül , miként a Te akaratod a mennyben létezik - légy igazságos ne csak a mennyben itt a földön is !”
Nem nehezebb a földön emberként élni , mint az égnek cipelni egy csillagot , - a teher amit végigcipelsz és az erőd tesz olyan széppé , mint ahogyan széppé teszi az üstökös az eget."
Szerzői jogvédelem alatt áll.
Idézem :
"regényének hősei, akik meg sem mukkannak, eltűrik, bármi történik is velük. Némák. Hangtalanok. Nincs bennük hatalmi vágy, gőg, szenvedély, nárcizmus, szerelem, irigység, aggodalom, konok akarat és elszántság, rátartiság és léhaság, ripacs álnokság. Nem, ez mind hiányzik belőlük, mert ugye az íróban, egyedül benne léteznek a felsoroltak” -
Irodalmi alkotásban érdekfeszítően megjelenő fordított formális logika jelenik meg az írásban, ami impozáns , annak ellenére, hogy rendkívül ellentmondásos - alkotói fordított lelki motívum.
A regények hősei is újjászületnek,- újabb kálváriával, újabb keresztrefeszítéssel, hisz ettől leszenk regények hősei.
Itt, érdekekes az összegzett írói fordulat - hisz kevés híján összegezett regényhős lesz az íróból is.
További érdekfeszítő momentum az újjászületés, megújulás és feltámadás fogalmak használata is.
MELY ÉLETRE KELT !
ÉLETRE KELTI A FIGURÁKAT , ÉLETRE KELTI AZ ÍRÓ EGYARÁNT...
Így támad fel újra az iró , és kelti új életre a figurát.
Szeretettel : Elisabeth