Hétfõ, 2018. április 23., 22.39
ERGO SUM

Amit nem tudunk kiheverni

Néhány hónappal ezelőtt a BBC (British Broadcasting Corporation) második világháborúról készült kilencrészes dokumentumfilmjét néztem meg. 

A sorozat első része Ribbentrop német külügyminiszter Kremlben tett látogatásával kezdődik, aki Hitler megbízásából utazott Moszkvába, hogy Sztálinnal megkösse a száz évre (sic!) szóló békeszerződést.

A szovjet elnök hahotázva fogadta (legalábbis a filmen) a javaslatot, majd elkomorulva, azt mondta Ribbentropnak: „…és gondolja, hogy a világ komolyan veszi ezt a száz évet? Aligha – nevette el újra magát. „Legyen tíz év!” – dörögte elkomorodva. „Rendben, megegyeztünk, ezért még fel sem kell hívnom Berlint” – ugrott fel katonásan székéről a német külügyminiszter, és asztallapnyi térképet gördített Sztálin elé. Ő felállt, tollat kért a mellette ülő Molotovtól és Lengyelországot egy majdnem egyenes vonallal kettészelte. „Ebben az esetben ez – mutatott a keleti részre – a miénk” „És a másik fele?” – kérdezte Ribbentrop. „Az természetesen a tiétek” – válaszolta, és csendesen visszaült a helyére. Az 1939-ben augusztus 23-án Molotov és Ribbentrop kézjegyével hitelesített dokumentum többek között, az akkori Európa érdekszférákra való felosztását jelentette.

A második világháborút követően azonban semmi sem változott. Sztálinnak akkor is sikerült bekebeleznie Kelet-Európát. Sokáig, 1989-ig szenvedtünk a kommunista iga alatt. Amikor megtörtént a változás, reméltük, hittük, jóra fordul sorsunk.

Az azóta eltelt huszonkét év azonban újra keserűséggel töltötte meg poharainkat. Az Európai Unión belül sem lettünk egyenlők, országaink gazdasági ereje diktálja a helyünket és súlyunkat a hierarchiában. A mai globalizációs politika szintén érdekszférákra oszt bennünket. Egyesek azt tartják, ezek láthatatlanok, csak árnyalataiban különböznek.

De vajon mitől különböznek? Egyszerűen csak attól, hogy egyesek fontosabbak, mint mások.

A pénzoligarchia dönt ebben is. Példa erre Magyarország. A magyar politikai vezetést el kellett ítélni, marasztalni, meghurcolni, mindenféle jelzőkkel illetni, olyanokkal is, amelyeknek semmi közük a függetlenségi kezdeményezéshez, az önálló magyar gazdasági, pénzügyi reformokhoz. Az oligarchiának kínosan őrködnie kell afelett, hogy senki se lépjen ki a frontvonalból, de ha mégis megtörténne, minden eszközt latba vetve vissza kell oda pofoznia, kényszerítenie. Aztán megrónia, megfenyítenie, megbélyegeznie, hogy elrettentő példa állíttassék.

A történelem kegyetlen színház. A mi nemzetünk az elmúlt száz évben nem volt a sors kegyeltje. A dráma Trianonnal kezdődött. Úgy néz ki, nem tudjuk kiheverni.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Murvai Miklós / Hétfõ, 2012. augusztus 27., 22.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Kedves @fake!
Erőst lekötelezne, ha felvilágosítana, hogy hunnén es ered Magyarország mai drámája? Ugye nem a fehér ló mondájától datálódik?
Természetesen nem félnáci előítélettől vezérelve mondjamár! Csak úgy egyenest a szemem közé! Nem bal-lib korlátoltságom bizonyítékául.
Ha jobban odafigyel(ne) arra, amit olvas, rájönne, hogy a nagy fordulatok mögött vagy a nők ( pl. Trója), vagy a gazdasági érdekek fekszenek/lapulnak. A világ hétköznapjait már elég rég nem a Krisztusi szeretet, hanem a földi lakosság 1%-át kitevő pénzügyi „érdekeltek” irányítják és szerintük a mennybe vezető út piculákkal van kikövezve.
Hitler esete sem elokvens – annak ellenére, hogy akkor (is) a (német) zsidóság ugyancsak kiérdemelte a pénzoligarchia jelzőt – mivel a hitleri hatalmat támogató „másikok” le akartak számolni a zsidó pénzhatalommal. És ez találkozott Hitler és környezete diabolikus elképzeléseivel.
Mondja már meg, miért éri annyi támadás a jelenlegi magyar kurzus nyereségfosztó intézkedéseit,a kurzus vergődését a pénzhatalmak béklyóiban, a kölcsönök feltételeinek, a nyereség tisztességes korlátok közé való szorításáért? Miért veszi át egyre több állam a magyar pénzügyi politika ötleteit?
Tudja ön, hogy még a magyar Szent Koronát is elárverezhetik a hitelezők? Igen, azt a hitelszerződést azok fogadták el, akik micisapkának titulálják a magyar államiság jelképét!
Végül, kedves @fake, álnév alatt mocskolkodni nem vall valami ragasztószalag-mentes gerincre.
Hozzászólt: tanuló / Hétfõ, 2012. augusztus 27., 13.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A pénzoligarchia jóval 1920. június 4-e előtt döntött, és még a vesztes Ausztriának is nyesett Magyarországból. 1945. után Rákosi-Kádár-Horn miatt lett Magyarország igazi rabja ennek a világnak. A kiheveréshez önbizalom, munka, munka, és munka kell, mert ez a világ összeomlik, és abba a pillanatba lelkiekben feltöltve kell érkeznünk.
Hozzászólt: maris / Hétfõ, 2012. augusztus 27., 12.39 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Há szen megmondták, hogy nyolc év múlva lehet elkezdeni a Trianon revízióját?! Én azt még megvárom...
Hozzászólt: fake / Hétfõ, 2012. augusztus 27., 11.51 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Közhelyeket bárki tud gyártani, de publikálni csak az, akinek van lapja hozzá. Igy azonban fennáll a veszély, hogy korlátoltságának bizonyítékai közszemlére kerüljenek.
Sztálin sosem volt a Szovjetunió elnöke. Főtitkár és, a háború kirobbanásától haláláig, miniszterelnök volt.
A nagyhatalmi politika érdekszférai nem mindig egyeznek meg a "pénzoligarchia" érdekeivel. Hitler esete a zsidókkal példaértékű de nem egyedülálló.
Magyarország "drámáját" Trianontól eredeztetni kisiskolás vagy elvakult, félnáci előítélet.
És ezt összekötni a jelenlegi magyar kurzus magasztalásával több mint bűn, nagy hiba...

Jelen
Puskel Péter
Communitas