Blaskó

 

Nem tudom, mi késztette Blaskó Pétert, hogy visszautasítsa a Kossuth-díjat. Forradalmat akart-e? Az értelmiségiek forradalmát?

Ám lehet-e forradalmár az, aki szélsőséges?

Azaz szélsőséges-e minden forradalmár?

Magamnak adtam fel a leckét, kedves Bodor Pál, nem neked, kedves barátom, mert látod ebből is, ahogyan fogalmazok, hogy elsősorban a saját válaszaimat kutatom, keresem.

Tizenkilenc éve járom azt a hazát, amelyhez egykor az én szülőföldem is tartozott. És büszkeséggel töltött el, valahányszor a magyar szellem és gazdagság erőteljes jeleit láttam. Könnyezett a szemem, amikor veszekedtünk, pártokra oszlottunk, széttéptük a szívünket és elménket.

Kedves Pál, én egyetlen Magyarországot látok, nem a Gyurcsányét és nem az Orbánét.

Azt a Magyarországot, melyet elődeink jól-rosszul, de inkább rosszul ránk testáltak, azt a Magyarországot, amit naponta szellemi, társadalmi, gazdasági lobogónkra kell tűznünk.

Nem a pártokban, de a nemzetben van az erő, kedves barátom, és naponta könyörgöm a sorsnak és Istennek, hogy ez valóra váljon.

Nekünk, szellemi kubikusoknak nem az a feladatunk, hogy megosszuk a nemzetet, hanem hogy összetartsuk.

Ez a válaszom a te blogbeli írásodra, kedves barátom.