Hétfõ, 2018. július 16., 09.57

CSAPDA

Ármány és hazugság, szenvedély és becsapás, hitegetés és átverés, lázadás és megnyugvás, hűség és csalás közös jellemzői a szerelmi és politikai életnek. Talán Shakespeare Lear Királya az eklatáns példa a fentiekre.

Nekem úgy tűnt, vasárnap este egyik román politikai szereplő sem volt örömteli. Pedig mindegyikük a legderűsebb arcát próbálta fel, amikor a kamerák előtt nyilatkozott.

Băsescu derűs mosolya mögött komor gondfelhők gyülekeztek, Antonescu meggörnyedve távozott a pulpitus elől, Ponta szemében sem csillogott az arrogáns jókedv.

Végül is szükségtelen volt a referendum. A román választópolgár előtt Pontáék újra elhúzták a demokratikus döntés mézesmadzagát. Pedig tudták – erről igenis meg vagyok győződve –, minimális az esélyük, hogy meglegyen a kvórum. Tudták, hiszen a Román Statisztikai Intézet nem dolgozta fel az elmúlt népszámlálás adatait. Továbbá, az utóbbi két évtized voksolási paradigmáit elemezve, arról is meggyőződhettek, lehetetlen vállalkozásba fogtak. Mert azt ugye nem várhatták el a PDL vezetőitől, hogy szavazásra buzdítsák párttagjaikat, hogy meglegyen a kvórum, és ezzel a felfüggesztett elnököt menesszék. Az RMDSZ-t sem nógathatták, küldje az ország magyarjait voksolni, hiszen éppen egy magyar ügyért robbantották ki a kormányválságot és döntötték meg az Ungureanu-kormányt. Akkor miért rendezték meg ezt az egész cirkuszt?

Mi haszna volt?

Ki győzött?

Băsescu?

Ő sem, hiszen majdnem hét és fél millió polgártársának elege volt belőle. (Lesz min gondolkodnia, miután visszatér a Cotroceni-palotába.) Viszont mondjon bárki, bármit, meggyőződésem, nem azért szavaztak ellene annyian, mert arrogáns és összeférhetetlen, hanem, mert elvett a közalkalmazottak és a nyugdíjasok jövedelméből. (Nota bene, egyetlen európai országban sem volt ez annyira drasztikus.) Az embernek az fáj a legjobban, ha megnyirbálják keresetét! Ennek kapcsán azt is figyelembe kell vennünk, hogy Băsescu nem önszántából és egykönnyen egyezett bele a fizetések és nyugdíjak csökkentésébe, hanem erre az IMF és az Európai Unió vezetői kényszerítették. Dicséretükre legyen mondva, Barossóék, nem feledkeztek meg erről, amikor Pontáék hatalmi puccsát elítélték. A referendum után viszont erre az apróságra már nem emlékeztek azok a hírügynökségek és világlapok kommentátorai sem, akik elszörnyedve jegyezték a Băsescu ellen szavazó hét és félmillió román állampolgárt.

Könnyű abba rúgni, akit elébb a népszerűtlenség csapdájába zártál.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'