Kedd, 2018. szeptember 25., 00.43

Derű

Mintha minduntalan a dolgok belsejét, lelkét, lényegét kínálgatná valaki, s arra ösztökélne, bukjunk az élet hullámai alá, abba a mélybe, ahol már nem látszanak a pálmafák, a szelíd szőke partok, a viszályok, a sors kilátástalansága: a derű.

A derűben van a legtöbb energia, üzemanyag, a puskapor. Semmi sem érdekesebb, mulattatóbb, intenzívebb, mint az önfeledt játék (a szavakkal), a kacsintás az élet kihívásaira, a vicces, nevettető, a minden szakadékot áthidaló komédia.

Ha nevetéssel kezdi az ember a napját, mintha a régi közmondás köszönne vissza rá: ki korán kel, aranyat lel.

A derű a belső harmóniának, a félelemmentes életérzésnek, a jókedvnek, az örömnek a kifejezője. Amikor egyensúlyban van a lélek a világ kihívásaival.

A derűnek belülről kell jönnie, és nagyon mélyről, az ÉN rétegei alól. Csak nézz ki reggel az ablakon: süt a nap, zöldellnek a ház előtt a bokrok, s a virágzó fán madár énekel.

  


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'