Kedd, 2018. december 18., 17.48
ERGO SUM

Dialektika

Egy hete érkeztem családommal Barbadosra. Innen, az örökkévalóságot megmintázó pálmafák árnyékából halkulni látszik a romániai politikusok csatazaja, csak néha jön át egy-egy, az USL vezetői és Băsescu közötti keményebb szóváltás, az is a világháló jóvoltából.

Itt, a szőke part hullámok simogatta magányában kevésbé hatnak a világ gazdasági eseményei, az öntörvényű táj és lelkesedést keltő napsütés szimfóniájába nem kerül fület és lelket bántó zörej, esetleg a sirályok szinkópái díszítik a dallamot.

A hírek pedig ide is eljutnak, de mintha kevésbé figyelne mindezekre az ember, beágyazza magát egyfajta táj diktálta ritmusba, a hajnali záporokban fürdőző növényvilág lelkesedése nagyobb extázissá nő, mint bármelyik esemény története. Úgy tűnik, innen soha nem akar az ember világot megváltani, szívesebben ott hagy mindent, ahol és ahogyan van, és az illúziók sziporkái ellobbannak, mint hullócsillagok az éjben.

A mindenségnek itt lassabb az érverése, a szenzációt a tengeri teknőccsemeték összegyűjtése és tengerbe eresztése jelentheti azoknak, akik még nem láttak, tapasztaltak ilyet. Ennek is, mint mindennek, megvan a szakszerűsége, logisztikája, rítusa és törvénye. A picinyekkel meg kell hallgattatni a tenger moraját, a hullámok verésének rögződnie kell memóriájuk merevlemezére, hiszen ha ez nem történik meg, kevés esélyük van arra, hogy valaha is visszatérjenek a partra, s maguk is lerakják tojásaikat, amikor ennek eljön az ideje. Azonban így is kevés esélyük van az életben maradásra, ha már egyszer sikerült a szakszerű vízbebocsájtás. Millió veszély leselkedik rájuk. Ám a természet mérnöki pontossággal kalkulált, olyan nagy mennyiségben kelteti őket a homok puha és forró paplanában, hogy egy százalékuknak is elég átvészelnie a kataklizmákat a faj fennmaradásához. Mintha a történelmi dialektika tükröződne ebben a továbbélésben, a generációk újraszületésében. Minél többen vannak, annál nagyobb a kilátásuk a megmaradásra.

Így válik a több életeséllyé.    


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: mosómedve / Hétfõ, 2012. szeptember 10., 13.46 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Hát igen. Ez a dialektika érvényesült a XIX. század és az azelőtti századok magyar társadalmában: a legtöbb család sok vagy nagyon sok germekes volt. Ebből élünk, nemzetként ma is. De a dialektika törvénye szerint, ha nem változik semmi, és miért is változna - belátható időn belül feléljük önmagunkat. Ez nagyon valószínű ismerve korunk magyar társadalmának népességszaporulati mutatóit...
Lehet, hogy jobb lenne teknőcnek lenni...Barbadoson mindenképpen....

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu
'