Csütörtök, 2018. július 19., 18.12

Böszörményi Zoltán

Szerda, 2012. július 04., 18.07 (6 hozzászólás)
Pontáék rossz lóra tettek. Politikai vendettával csak ideig-óráig lehet választói szimpátiát szerezni. Úgy, ahogy a mámorban eltöltött éjszaka után kijózanító reggel következik, hamarosan eljön az idő, amikor a csupasz gazdasági tényekkel kell szembenézniük. Románia recesszióban van. Vállalatok tízezre ment tönkre. »

Vasárnap, 2012. július 01., 18.24 (13 hozzászólás)
Vasárnaptól megszűnt az Új Magyar Szó nyomtatott változata. Ágoston Hugó, a lap főszerkesztője elmúlt pénteken keserűen görgette maga előtt gondolatait: „Ha ennyire volt ránk szükség, és a romániai magyar közösség ennyire tudott támogatni, akkor az ennyi. Ha az arra hivatottak ennyire értékelték a munkánk fontosságát, a szerepünket – akkor az szintén: ennyi. Mindenesetre könyöradományt nem kértünk. Abban a meggyőződésben dolgoztunk, hogy szükség van a munkánkra, hogy egy ilyen arculatú, a közösségnek elkötelezett újságírást becsületesen művelő orgánumra szükség van.” »

Vasárnap, 2012. június 24., 20.23 (4 hozzászólás)
Az elmúlt hónapokban egyre többen kérdőjelezik meg az Európai Unió és az Európai Központi Bank érdekvédelmi szerepét. Leghangosabb és legmarkánsabb ellenzője, kritikusa és szkeptikusa Nigel Farage, az Angol Független Párt elnöke, a Brit Parlament képviselője. »

Hétfõ, 2012. június 18., 19.25 (1 hozzászólás)
Hogyan tovább? – ez a kérdés foglalkoztatja a szavazatok megszerzése után minden közösség, politikai alakulat megválasztottját. »

Vasárnap, 2012. június 17., 18.57 (7 hozzászólás)
Bár a történelem ismétli magát, még sincs olyan paradigma, amelyhez a nemrég történteket összehasonlításként visszamenekítsük. A Demokrata Liberális Párt mostani katarzisa nekünk, magyaroknak is köszönheti sorsát. Rossz helyen, rosszkor, rosszul döntöttek. Mi sem cselekedtünk másként. »

Csütörtök, 2012. június 07., 20.37 (21 hozzászólás)
Szórványban az erő! Ott a legnagyobb! »

Hétfõ, 2010. január 18., 14.35 (0 hozzászólás)
Negyvenöt év alatt életének különböző szakaszaiban felbukkant emlékezetében a lány képe. »

Kedd, 2010. január 12., 14.03 (0 hozzászólás)
Volt valami vad, ellenszenves, képzeletzavaró az egész nap tartó hóesésben. »

Kedd, 2009. december 29., 12.26 (0 hozzászólás)
Négy évszak című kötetében aforisztikus, szabadvers töltetű és energiájú szövegeiben Márai Sándor Kuprinról, az orosz írónagyságról így fogalmaz: »

Vasárnap, 2009. december 27., 12.58 (1 hozzászólás)
Haza akart menni, de lekéste az ötórai buszt. »

Csütörtök, 2009. december 17., 16.15 (5 hozzászólás)
Három napja szinte megállás nélkül esett a hó. Az utakra vastag rétegben taposták rá az arra haladók. »

Hétfõ, 2009. december 07., 17.47 (1 hozzászólás)
Esett az eső, amikor a New-Yorki la Guardián landolt. Torontóból érkezett üzleti tárgyalásra. Több mint két órát késett a gép. A biztonságiak gubancot találtak valamelyik utas poggyászában. Mire megkezdődött a véget nem érő cirkusz. »

Szerda, 2009. december 02., 14.32 (8 hozzászólás)
Képekben gondolkozom. Szavak helyett ezek tornyosulnak. A történelmi Magyarországot látom. Az első változatban a mostani ország határait szögesdrótok védik. Tankkal, páncélozott járművel lépjük át a magyar irodalom védett területeit. Az Andrássy úton valaki azonnal felkiált: „Nézzétek, bejöttek az idegenek!” »

Hétfõ, 2009. november 23., 12.37 (6 hozzászólás)
A reptéren az angol légitársaság ügyintéző bürokratájával néztem farkasszemet. Rendre utasító, parancsoló pillantását úgy ragasztotta rám, mintha vele született joga lenne, hogy megfeddjen, lealacsonyítson. »

Péntek, 2009. november 06., 14.47 (1 hozzászólás)
Sirályok sikoltoznak. A délutáni autóforgalom zajába keveredik a hangjuk. »

Csütörtök, 2009. március 19., 14.32 (1 hozzászólás)
Ma semmi sem hat meg úgy, ahogyan egyszer már meghatott. A mai látvány, ha emlékhez fűződik, érzelmet gerjeszt, megdöbbent, de ugyanakkor képzettársításokra is késztet. Az idő és tér párhuzamában életre kelt történésnek a felidézése úgy tükröződik, mintha egymásba kapcsolódó, a tudatban újra lejátszódó eseményről lenne szó, mely felelevenítése, rövidebb vagy hosszabb videóra rögzített, filmszerű képanyagként pereg le bennünk, miközben az élmény feldolgozásához pszichikai energiát használunk el. Így az eseménynek lelki töltete, állaga, szubsztanciája van. »

Szerda, 2009. március 11., 17.56 (0 hozzászólás)
…csak a támadásban van zengő játék – írja valahol Nietzsche, amikor wagneri mítoszstruktúrákat akar rombolni és felkészülni a saját magával való megméretkezésre. Támadni mindent, ami jellegtelen, örömmentes, áthatolhatatlan és felesleges. »

Szerda, 2009. március 04., 14.50 (0 hozzászólás)
Magányom lőréseiből tekintek a világra. Innen próbálom kifürkészni a felkínálkozó alkalmat a valóság megtapasztalására, míg érzékszerveimmel, melyekben tökéletesen megbízom, tapintom, ízlelem, szagolom, hallom és látom, ami rám támad, és hatalmába kerít. »

Péntek, 2009. február 27., 15.35 (11 hozzászólás)
A kvantummechanikáról olvastam minap. Számtalan forrást kerestem fel a világhálón. Szédítő, észbódító dolgokra találtam. Egy adott pillanatban azt hittem, értem, amit olvasok, s kezemben a tudás magja. »

Kedd, 2009. február 24., 12.47 (0 hozzászólás)
Csak az ismerheti meg az irdatlanba való alámerülés gyönyörét, aki életében a poklot is megjárta, s szót ejteni erről nem nagyon szeretett, de ha már semmiképp sem kerülhette el, viccelődve tette. »

Csütörtök, 2009. február 19., 16.04 (0 hozzászólás)
Hideg tekintettel nézni a pátoszra, nem a világgal szembeni megalkuvást jelenti. »

Hétfõ, 2009. február 16., 12.00 (2 hozzászólás)
Az elmúlt hét végén emberi élet áldozatát is megkövetelte a szórványmagyarságban megjelenő napilap, a Nyugati Jelen. A misszió, a küldetés, az elhivatottság, a magyar szónak oltárán feláldozott szellemi munka, a nap nap utáni küszködés, vívódás, vesződség, tenni akarás, elmondott jelbeszéd, a valóságra nyitott ablakok, az elköltött temérdek pénz immár nem volt elég, meg kellett tetézni egy ember életével is. »

Péntek, 2009. február 06., 12.05 (2 hozzászólás)
A város szélén, föld alá rejtett lőszerraktárra vigyáztunk. Az éjszakai őrjáratok, a köd és a hideg, szeles, többnyire esős időjárás, valamint a nap-nap után egyre erősödő aggodalmam, nehogy valami baleset vagy támadás érjen szolgálatteljesítés közben, két hét alatt erősen megbetegítették a lelkemet. Erre még az is rájátszott, hogy a városban található kaszárnyából naponta háromszor, nagyméretű, két vállon viselhető ételhordóban, busszal, majd gyalog hozta ki az éppen erre a feladatra kijelölt ismeretlen katonatársunk az élelmet, akit minden alkalommal igazoltatni kellett. »

Hétfõ, 2009. február 02., 13.17 (2 hozzászólás)
Bár nem volt erre megbízatásom, Brazíliába készülődtem, hogy gyárat vásároljak. Vállalatom igazgatótanácsa tartózkodóan, szinte ellenszenvvel hallgatta meg az üzlet megkötése mellett szóló, részletesen előadott érveimet, de rövid tanácskozás után, minden magyarázat nélkül, határozottan elutasította ajánlatomat. »

Szerda, 2009. január 28., 10.11 (1 hozzászólás)
Istenem, miféle múlandóságot teremtettél! S én, aki azt hittem, te, Updike, az örökkévalóság követe vagy. Itt fekszel előttem a zöld pázsiton, a napsütötte hegyek árnyékában. Megtapogatlak. Rád helyezem forró tenyerem, mintha kérdezném: élsz-e még? »

Vasárnap, 2009. január 25., 18.53 (2 hozzászólás)
A huszonegyedik század első évtizedének vége felé apriori nem a schopenhaueri vagy nietzschei akaratra gondoltam, hanem arra az akaratra, amely Washingtont és a világot hozta lázba és mozgásba egy időben Obama elnök beiktatási ceremóniájával. A mindenség figyelme arra a pontra irányult, ahonnan az újjászülető remény bizonyosságára számít. »

Csütörtök, 2009. január 15., 17.09 (1 hozzászólás)
A magányban van önzés, életcsömör, elvágyódás, hirtelen kétségbeesés. Felismerése annak, hogy egyedül vagyunk többnyire megbénítja akaratunkat, kedvtelenséget ültet szívünkbe, szomorúságot lelkünkbe, ernyedtté teszi izmainkat, elidegenít a világtól. »

Kedd, 2009. január 13., 14.34 (15 hozzászólás)
Múlt éjjel álmot láttam. Metafizikai valóságot. Íme a tartalma. Házat vásároltam egy ismeretlen város tehetősebb negyedében. Mielőtt átvettem a kulcsokat, a volt tulajdonossal egy utolsó terepszemlét tartottam. A nappali tágas, hatalmas szoba volt. Kirakat nagyságú, keletre néző ablakai előtt virágoskert virított, melyet időnként a mennyezetre erősített csövekből aláhulló vízpára frissített. A padlót takaró barna padlószőnyeg azonban fakónak, elnyűttnek látszott. Meg is jegyeztem, ezt feltétlenül ki kell cserélnem. »


Jelen
Puskel Péter
Communitas
'