Péntek, 2018. július 20., 08.15
ERGO SUM

Iskolakezdés

Az emberiség legnagyobb titka és egyedüli felszabadító mágiája az ábécé. Aki már megismerte ezt a titkot és megtapasztalta a mágiát, nem tud többé lemondani róla. Kábítószerféle, ugyanakkor a szellem valóságalapja. 

Az írott szó megcsillan az imaginációban, s táplálja benne a tüzet. A szellemet örömre ébreszti, új tájakra kalauzolja, kibányássza belőle a kíváncsiság aranyát.

Ez jut eszembe most, iskolakezdéskor. Idén ez nálam két héttel korábban történt. A nulladik osztály kálváriájától és ismeretlen kirándulásától megkímélve hatéves Pannámat Barbadoson írattam be az első osztályba.

Szeptember másodikán ismerkedő délutánra invitáltak. Negyedikén, az ünnepély után, már iskolapadban ültek a nebulók.

Panna nem beszél angolul, ezért megtanítottam neki a legszükségesebb szavakat, legfőképpen azt, hogyan jelentkezzék, ha a mosdóba kell mennie.

Nehéz lélekkel hagytam az ismeretlen világban, nyelvtudás nélkül, az éppen csak bemutatott gyerekek között. Biztos, ami biztos, mobiltelefont hagytam a tanítónőnél, s kértem, ha leányom beszélni szeretne velem, hívjon.

Pálmafák és banánligetek között kanyargó úton autóztam hazafele. Az Atlanti-óceán tükrén vakító napfény verődött a szélvédőmre. Úgy tűnt, halpikkelyekké fodrozódtak a hullámok. De ez a látvány sem szabadított fel szorongásomból.

Hazaérve nyugtalanul vártam a telefonhívást, de mindhiába.

Délután a szorongás abroncsaitól megszabadulva érkeztem az iskolába. Kíváncsian leskelődtem be a nyitott ablakon. Panna osztálytársai között ült a szőnyegen és önfeledten játszott.

„She is fine, do not worry” – Jól van a gyerek, ne aggódj – mondta a tanítónő és barátságosan megsimogatta kislányom fejét.

Másnap magabiztosabban léptük át az osztályterem küszöbét. Panna egyenesen a helyére ment. Igaz, előtte megszorította kezem és puszit adott.

– Ugye, a gyermek még nem ír angolul? – lépett hozzám a tanítónő.

– Panna még magyarul sem tud írni – válaszoltam feszélyezve, majd gyorsan hozzátettem: Erdélyben az óvodában nem tanítják az ábécét.

– Ó – mondta –, nálunk hároméves koruktól oktatják a kicsinyeket a betűvetésre.

Magamba roskadva köszöntem el. Panna társai, bár hatévesek, mindnyájan olvasnak és írnak. Mi lesz velünk?

Hazafelé azon morfondírozgattam, miféle szigetország ez a Barbados, ahol azon igyekeznek, hogy zsenge koruktól bevezessék a gyermekeket az ábécé mágiájába. Vagy ez csak angol csökevény, a kolonializmusból visszamaradt szokás? Vagy egyszerűen csak lázas igyekezet, hogy a fiatal eszmélőkkel minél hamarabb megfejtessék az emberiség legnagyobb titkát?


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Nagy István / Péntek, 2012. szeptember 21., 11.52 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Bár mindenki mágiája lenne az ábécé, de nem az. Ezért is van a sok VIII-os, és felnőtt funkcionális analfabéta.

Meglepett a tantási nyelv. Az angol semmiképp sem lett volna az első, ha rákérdeznek tippjeimre.
Hozzászólt: nevelési tanács / Szerda, 2012. szeptember 19., 20.17 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ha a "drága gyerek" - a 27-ből az egyik - azt mondja ,hogy NEM CSINÁLOM, MERT NEMAKAROM, ... ... akkor mi van ? ( pedig a szülő f i z e t i a tanítást)
Hozzászólt: kaktusz / Szerda, 2012. szeptember 19., 17.32 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Személy szerint a borneói általános iskolát javasolnám. Nyelvet sem kell tanulnia a gyereknek, hiszen "Borneó és Celebesz magyar volt és magyar lesz!"

Viszont, ha vegetáriánus a gyermek, akkor bajban lesznek...
Hozzászólt: macska / Szerda, 2012. szeptember 19., 13.01 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Azt nem tudja valaki, hogy a grönlandi német általánosba meddig lehet beiratkozni? Nagyon érdekelne.
Hozzászólt: kutya / Kedd, 2012. szeptember 18., 10.57 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Az én unokám Trinidádon fogja kezdeni az elsőt, spanyolul fog tanulni, már 21 szót megtanitottam neki.
Hozzászólt: Claus Aby / Hétfõ, 2012. szeptember 17., 14.40 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Sajnos egyre több szülő az óvodától és az iskolától várja el, hogy a tudáson kívűl az életre is nevelje gyermekeiket. Pedig az alapvető minták közűl is a szellemi beállítottság már az óvodáskor előtt kialakul.
Amikor a kisgyermek környezetében olyan felnőttet lát, aki olvas, a gyerek egy idő után játékába beépül az olvasást utánzó viselkedés, és érdeklődéssel várja az igazi olvasás élményét. Azonban nemcsak a szülőkön múlik az egész.
Az olvasóvá nevelés folyamatát már az iskolában el kell kezdeni, azonban ehhez változásokra lenne szükség.
Az iskola nem pótolhatja azt a szeretetteljes élményt, mint mikor az édesanya vagy édesapa leűl olvasni a gyermekének.
Az iskolának és a családnak egymással szövetségben kellene kezelni ezt a kérdést.
Az iskolában kell a gyerekeknek elsajátítaniuk az olvasás technikáját, ami nagyon fontos, mert az olvasásértés fejlettsége vagy gyenge színvonala szoros összefüggésben áll a tanulékonysággal, az egyes tárgyakban elért eredményekkel.
Legalább nyolc évig tart, amíg valaki meg tanul olvasni. Itt nem az olvasás technikájáról van leginkább szó, hanem arról, hogy a szöveg és az összefüggések megértését módszeresen és tudatosan kell gyakorolni, hogy a gyermek később önállóan legyen képes egy szöveget értelmezni, ráadásúl a mélyebb tartalmat felfedezni.
A tanároknak szem előtt kellene tartani azt is, hogy az olvasásfejlesztés tantárgyközi feladat, hiszen az olvasást szinte minden órán gyakorolják a gyermekek, gondoljunk például a matematikai szöveges feladatok megértésére. Figyelni kellene arra, hogy milyen feladatokat adnak a tanulóknak.
Végül, de nem utolsósorban:, korunk jellemzője, hogy gyermekeink fejlődése eltér a korábban megszokottól. Nem egy közülük azért tanul meg nehezen olvasni, mert korábban kezdik olvasásra tanítani, mint ahogy azt a fejlődése engedné. Az iskolaérettségi felmérések ellenére is mindig az derül ki, hogy a hatéveseknek legfeljebb hetven százaléka valóban iskolaérett. Az éretlen képességekkel bekerülteknek iskolai élete rendre kudarcsorozat, frusztráltak és szorongók lesznek. A fejlődés fordított előjelű lesz, a kezdeti kis probléma egyre jobban elmélyül. A diszlexiások másképp gondolkodnak és másképp dolgozzák fel az információkat. Nem az olvasás elsajátítása a legnagyobb gond számukra, hanem a tananyag felépítése, amelyet nem tudnak követni részleges tudásuk miatt. Ezért számukra a jól felépített, a kellően összefoglalt vagy megfelelő összefüggésekben álló tananyag a megfelelő. A megfelelő eljárások megoldást jelenthetnek
A tanulási zavarokkal küzdő gyermekek fejlesztésében, ennélfogva a módszerek megválogatása kiemelkedően fontos.
Hozzászólt: maris / Hétfõ, 2012. szeptember 17., 13.02 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

mársi mondom az itthoni megoldást a rugalmasabb tantervre: alternatív oktatás, a step by step, waldorf, montessori vagy más módszerek bizonyítottan sikeresek a legeslegtöbb gyermek esetében akár szuperintelligens akár gyengébb.. szóval nincs új a nap alatt, akarni kell alternatívát nyújtani a szülőknek, és ezzel az is elképzelhető, hogy többen jönnek a magyar iskolába azok, akik talán a hagyományos oktatási mód miatt nem tennék meg.Talán, de, amint tudjuk a magyarság vállalás kérdése...
Hozzászólt: Dr. C / Hétfõ, 2012. szeptember 17., 06.45 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Saját gyerekeimen tapasztalom, hogy nincs két egyforma gyerek.
A legnagyobb hülyeség a szigorú tanterv, amit próbálnak nálunk betartani (betartatni). A gyengébb gyerekek úgysem tudják tartani a lépést, a jobb képességűeket pedig visszatartja a fejlődésben. Sokkal rugalmasabb tanterv kellene, hogy mindenki a saját ritmusában tudjon fejlődni és akkor a gyerekek is biztos szívesebben tanulnának.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'