Leszámolások

 

Beindult a helyhatósági választások utáni nagy szennyes-mosás a pártokban. Pontosabban a leszámolás a másképp gondolkodókkal, noha a gyenge választási eredményre hivatkoznak.

Az SZDP például a belső reformot szorgalmazó úgynevezett kolozsvári csoportot fejezte le. Szöges ellentétben a Kárpáton túli vidékekkel, Kolozsváron – és általában Erdélyben – a magukat szociáldemokratáknak titulálók soha sem értek el számottevő eredményt. A 18 éves jelenség attól vált zavaróvá, hogy a kolozsvári csoport nyíltan lejárt szavatosságúnak nevezte Iliescut, s meg akarta tisztítani a pártot az erősen korrupció-gyanús többi nagyágyútól. Ami szálka a megerősödőtt utóbbiak szemében: nem elég, hogy politikai ellenfeleik állandóan felróják nekik az európaisággal összeférhetetlen viselkedést? Egyszóval nagyszerű alkalom a belső disszidensek elhallgattatására.

Ellenben a liberálisok a bukaresti szervezetet fejezték le. Ők ügyesebben csinálták, mivel a kezdeti nyílt marakodás után a szennyest nem mossák többé a nyilvánosság előtt. Pártja SZDP-szövetség politikáját megkérdőjelező Ludovic Orban azonban elvesztette a bukaresti szervezet elnökségét. Ezáltal Tăriceanu biztosra veheti: a parlamenti választásoknál a fővárosi listára nem kerülnek Orbanhoz hasonló rebellisek, hanem hűséges pártkatonák.

Az RMDSZ is hasonlóképpen viszonyult az eredményekhez: néhány székelyföldi szervezet, illetve a marosvásárhelyi kerületi elnökök fejét követeli. Akik számon merték kérni Borbély László teljesítményét.

A vérszomjas leszámolás közepette azonban egyik politikai alakulatnál sem vetődik fel, hogy ominózus szervezeteik gyenge szereplése talán éppen a pártok országos tevékenységére vezethető vissza. S ez ugyanúgy vonatkozik a demokrata-liberálisok bukaresti bukására is: nem biztos, hogy a választópolgárok feltétlenül Blaga személyét utasították el, hanem a demokrata-liberálisok 8 éves fővárosi kormányzását. A különbség csupán az, hogy Blaga maga mondott le, pártja támogatása ellenére.