Mércék
Megindult a szennyes-mosás. Tăriceanu liberális pártelnök, illetve az RMDSZ szövetségi állandó tanácsa fejhullást követelnek. Előbbi azon szervezetek elnökeiét, amelyek az országos átlagnál gyengébb teljesítményt értek el, utóbbiak azokét, akik 2004-hez képest szerepeltek rosszabbul.
Végre számításba jönne a régóta esedékes számonkérés a romániai politikában? Végre számításba jönne a teljesítmény? Vagy inkább szemfényvesztésről volna szó?
Az egyértelműen üdvözítő lépés ugyanis sántít. Mert azok kérik számon mások gyenge teljesítményét, akik mereven elutasították ugyanazt magukra nézve. Bárhogy is vesszük, egyetlen liberális vagy RMDSZ-es megyei vagy helyi szervezet sem égett le annyira csúfosan, amennyire a két párt a Băsescu felfüggesztése kapcsán rendezett tavaly májusi népszavazáson. Egyetlen szervezet sem veszítette el saját szavazói kétharmadát – sem az országos átlaghoz, sem 2004-hez képest – ahogy a két párt országos vezetése tavaly májusban. Sőt, míg most a demográfiai folyamatoktól a helyi személyiségek vonzerejétől kezdve több tényező is befolyásolja a felelősség kérdését, tavaly májusban a felelősöket egyértelműen meg lehetett nevezni. Csakhogy Tăriceanu és Markó akkor hallani sem akart a most – másoktól – megkövetelt felelősségvállalásról!
A személyesen is megnevezett Ludovic Orban „természetesen” visszautasította pártfőnöke követelését, mondván, hogy nem ismeri a lemondás intézményét. Pontosabban lejátszotta pártfőnöke tavalyi lemezét.
A lemondás intézménye azonban elválaszthatatlan a becsülettől: nem hiába nevezik becsületbeli lemondásnak. Orban állásfoglalása alighanem a romániai politikum nagy részének mottója, politikai credója lehet: mit sem számít a teljesítmény, a tisztség bársonyszékéből önkéntesen nem állnak fel!
Mennyire egészséges ez a társadalomnak, azt döntse el mindenki saját értékrendje szerint: végül is ennek isszuk a levét immár több, mint 60 éve.
Hogy felelősségvállalásra nemcsak szükség van, hanem egyenesen elengedhetetlen, az a napnál is világosabb. De még annál is világosabb, hogy ebben nem lehet kettős mércét alkalmazni.
Ez a politika. Csúnya meló, az biztos!
Kedves Straub József, szerintem a gyalogpolgárnak az adófizetés jár, és egyes, szavazatáért versenybe szállók a futottak még kategóriába süppednek.
Egy dolog, hogy én mit kívánok.
Ami ennél sokkal fontosabb az a politikai elöljárók bölcsességre, koncra törésre vagy sárba döngölésre törése.
Egyelőre utóbbi látszik ki a vízből.
Hogy a vesztes a pöcsétölő romániai magyar? Ugyan kérem, a keleten szocdemekkel, középen demolibekkel, nyugaton akárkivel kötendő alkuk reménye mindent fölülír. Figyelje csak az alpolgármesterek megválasztásának gyakorlatát. A csontos politikai játszmák ugyanis itt vannak.
“szerintem az eredményességet kell megcélozni” – eredményesség, sajnos, csak 5% fölött van, kedves Nagy István. Remélem Ön sem szeretné, hogy összel a “futottak még” kategóriában legyünk.
"hogyan tudjuk a leghatékonyabban képviselni az erdélyi magyarokat az őszi parlamenti választásokon" - szerintem az eredményességet kell megcélozni, kedves Starub József, bár ennek egyelőre semmi jele.
"... ennek isszuk a levét immár több, mint 60 éve." - ezt a mondatot nem tudom beilleszteni a jegyzetbe.
Most nem a felelősségvállalásról, hanem a kieggyezésről kellene szóljon a fáma. Hogyan tovább? RMDSZ, MPP, vagy közös MAGYAR képviselet? Sokkal könnyebb felelősségvállalásról beszélni, vagy egymásra mutogatni, mint keresni a lehetőségeket arra, hogy hogyan tudjuk a leghatékonyabban képviselni az erdélyi magyarokat az őszi parlamenti választásokon.