Egy éra lezárul, de mi jön utána? (2.)

Európa mai bajaival, főleg az Eurábia tézissel, és a Nyugat iszlamizációjával az utóbbi időben sokan foglalkoztak. Több tucat könyv, és komoly tanulmány jelent meg, melyek feltárják, analizálják a helyzetet, figyelmeztetnek a veszélyre. Csak néhány cím: az Egyiptomban született, de zsidó származású, és Angliában tanult írónő, Bat Yeor (szül. Gisele Orebi) 2005-ben megjelent könyvében: „Eurábia: The Euro-Arab Axis” (Eurábia: Az euro–arab tengely) részletesen leírja az 1970-es évek elején elindult folyamatot, tulajdonképpen ő volt az első, aki ezzel a témával a közvélemény elé lépett. Halála előtti éveiben a világhírű olasz riporternő, író és publicista, Oriana Fallaci megírta a Harag-trilógiát(A harag és a büszkeség, Az értelem ereje, Az utolsó interjú) melyekben keserűen, de dühösen leírja a szerinte a modern történelem legnagyobb összeesküvésének a megszervezését. Európát egy szövetség eladta az ellenségnek, az iszlámnak, és ez a Szövetség egy „Hármas szövetség! a jobboldal, a baloldal és a katolikus egyház között”. Fallaci bejárta az egész világot, szinte mindenütt jelen volt, ahol valami történt, ismerte az iszlámot és jelen volt az európai politika fejlődésénél. Pontosan tudta, hogy igaza van, és ezt  le is írta. Említhetem a német bankárt, Thilo Sarazzin-t, aki „Németország felszámolja önmagát” című könyvében alaposan „beolvas” a német politikának. Otthon szinte elátkozták, de a könyv bestseller lett.  Itthon,  egyetlen Nobel-díjasunk, Kertész Imre utolsó, még életében megjelent könyvében, A végső kocsma így ír: „Még a politikáról kellene egyet s mást mondanom, de az igazán fölösleges és unalmas időfecsérlés lenne. Arról volna szó, ahogyan a muzulmánok elárasztják, s majd birtokukba veszik, magyarán elpusztítják Európát; ahogyan Európa mindezt kezeli, az öngyilkos liberalizmusról és az ostoba demokráciáról; demokráciát és szavazási jogot a csimpánzoknak.”

Ha a fent említett könyveket nem is tudjuk elolvasni, elég, ha a nemrégen Aradon járt Drábik János könyveibe belelapozgatunk, és ha valami érdekel, elolvassuk. És akkor felnyílik a szemünk.

Legyünk optimisták és feltételezzük, hogy a „triumvirátus” jövő májustól már nem működik. A komoly módszertani előrejelzések szerint az Európai Parlament összetétele nem sokban változhat. A jobbközép Európai Néppárt marad a legerősebb frakció, és jelöltje, a bajor Manfred Weber lehet Juncker utódja. Merkel már nem lesz a német CDU elnöke, és mint kancellár, hatalma és befolyása gyengül. A franciáknál sok minden változhat, mert ha a Marine le Pen vezette nemzeti oldal előretör, akkor Macron csillaga leáldozóban. Persze ezek mind találgatások, mert a mai világpolitikában semmit, de semmit nem lehet előre kiszámítani. A Junckert leváltó német CSU-politikusról sokat nem tudunk, kijelentései gyakran ellenmondóak. Ismeretes, hogy Strasbourgban a Sargentini-jelentés mellett érvelt és meg is szavazta. Ugyanakkor – állítólag – kedveli Orbán miniszterelnököt.

Az Európai Unióban egyelőre nincs egyetértés arról, miként kezeljék a migrációs problémát. Valószínű nem is lesz, mert a lényegben nincs közös álláspont. A liberális baloldal nem fogadja el azt a tényt, hogy az ún. Eurábia-politika nem koholmány, nem összeesküvés-elméleti fantazmagória, hanem keserű valóság, amit magas politikai szinten szerveztek meg és az Unió vezetőségétől függetlenül irányítják.

Az iszlám számára ismeretlen a vallás és a politika elválasztása, ami pedig a szekularizált keresztény államok sajátossága. Az évszázados nyugati imperializmusra és a gyarmatosításra az iszlám most a maga sajátos eszközeivel kíván visszavágni. Az 1969-ben megalakult „Iszlám Konferencia Szervezete” (OIC) nem sóhivatal, komoly munkát végeznek az iszlám tömegek érdekében. Az ENSZ után a világ második nemzetközi szervezete, jelenleg 57 tagállammal. Nyíltan Izrael-ellenesek, és a tagállamok nagy része Amerika-ellenes. Az észak-afrikai iszlám államok nem titkolják, hogy Európára igényt tartanak, aminek két gyakorlati oka van. Az egyik, hogy az olaj, ami az egyetlen komoly jövedelmi forrása a muszlim tömegeknek, kiapadóban van, szükség van az európai termelésbe való bekapcsolódásra, másodszor a hiányzó európai munkaerőt könnyű pótolni, a „feleslegessé” vált muszlim tömegekkel. A többi tényező, mint az iszlám vallás és kultúra „felsőbbrendűsége”, és „jótékony hatása” az európai kultúrára stb. elhanyagolhatóak.

Kihangsúlyozom, egy napilap rövid publicisztikája csak „érintheti” a fenti, nagyon komplex és nagyon bonyolult problémát. Egy ilyen kis írás csak figyelmeztetés lehet, hogy ne dugjuk fejünket a homokba, mert ha csak politikusainkra várunk, unokáink már egy egész más világban fognak élni. Ha ebbe beletörődünk, hát istenem, akkor kár beszélni. Öreg kontinensünknek gyorsan megoldást kell találnia; vagy felkészülünk és megoldjuk, megszervezzük az iszlám befogadását, de megfelelő keretek és szabályok közé szorítva, vagy kimondjuk nyíltan és közösen, hogy köszönjük, nem, ebből nem kérünk, ez nem megoldás, és megvédjük kétezeréves keresztény kultúránkat. Mert a két kultúra, civilizáció együtt nem, de egymás mellett igenis békében, és közös akarattal tudná a világot tovább építeni.

Hollai Hehs Ottó, Németország