JelenHaz
Péntek, 2019. november 22., 14.58

Egy korszak vége (1.)

 
 
2019. október 29., 17.11
Kedd

A cím kijelentő mondat, tehát közöl, megállapít valamit, ha kérdőjelet tennénk, az állítást bizonytalanná tenné, míg felkiáltójellel figyelmeztetne, hogy valami jöhet, ami óriási megrázkódtatást is okozhat. Hol az igazság?

Egy olyan általános, számos szakértő kimondta véleményről van szó, amit én csak dióhéjban és lehetőleg egyszerű magyarázattal igyekszek közvetíteni.  

A korszak, amelyről szót ejtenénk, a kapitalizmus korszaka. A már sokszor elátkozott, de minden más eddigi rendszernél mégis sikeresebb kapitalizmus gyökereit, már az 1300-as években megtaláljuk, de az antik Kína, az arab világ, és a középkori Európa városaiban is már virágzó kereskedelem zajlott, és a Római Birodalom latifundiumai (nagybirtokai) is már a piacra termeltek, az árut eladták, és profitratettek szert. A középkori keresztény hittől vezérelt mentalitás viszont, egy önmagáért való, és hasznot hozó gazdasági tevékenységet helytelennek, keresztényellenesnek tartott.

A XVI. században, főleg német nyelvterületen már használják a kapitalkifejezést, ami a latin capitalis = (a fejet illető, főben járó, fej, mint ember) kifejezésre vezethető vissza. Általában a pénzzel kapcsolatban használták, és a XVII. században a capitalist egy olyan, sok pénzzel rendelkező személy volt, aki másoknak is kölcsönözni tudott pénzt. A kapitalizmus szót, a mai értelemben talán a XIX. század közepén használták francia, illetve német közgazdászok, szociológusok. Így Louis Blanc, a francia korai (ún. utópista) szocialisták egyik képviselője szerint pl. a kapitalizmus a tőke kisajátítása, egyes, kiváltságos személyek számára, a többség kizárásával. A későbbiekben, a kapitalizmust már egy új társadalmi rendszerként értelmezték.

Ha ma, nagy általánosságban beszélünk a kapitalizmusról, mint uralkodó gazdasági, illetve társadalmi rendszerről, akkor azt mondhatjuk, hogy a kapitalizmus lényege a magántulajdon és a piacgazdaság. A két kifejezés sok mindent takar. Magántulajdon mindig létezett, már az ősember védte, a másik elől, amit saját maga vadászott, vagy gyűjtött, és ha szükséges volt harcolt, verekedett, hogy ezeket a szerzett javakat, magának és családjának megtartsa. Jóval később, az igazságtalan rabszolgatartó rendszer felbomlása után, a feudális rendszerben már megváltozott a magántulajdon helyzete, a föld, mint a legfontosabb termelési eszköz, egy kiváltságos osztály a földbirtokosok kezébe került, akik pedig a földet megmunkálták, a jobbágyok, a termék csak egy kis részét tarthatták meg, a többi a földesúrnak maradt.  A földesurak, az állam és az egyház védelme alatt, a jobbágyságot a végletekig ki tudták használni, a termékfelesleget nem juttatták vissza a termelőkhöz, hanem a piacon értékesítették. Az európai polgáriasodás változást hozott, a polgári forradalmat, az ipari forradalmat és így tovább, és mondhatni, hogy kb. kétszáz éve a világ nagy része, egy kapitalista rendszerbenél.

A magántulajdonra való jog az idők folyamán sokat fejlődött, a végső eredmény, hogy termelőeszközök nagy része, a kapitalizmus fejlődésével párhuzamosan, kiváltságos kevesek tulajdonába került. A piacgazdaság lényege, hogy a termelt javak és szolgáltatások elosztása nem az igények szerint történik, hanem a szabad piac törvényeiszerint. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy akinek sok pénze van, az mindent birtokolhat, akinek kevés, vagy semmi, az éhen halhat.

A kapitalizmus kezdeteitől a napjainkig elhúzódó folyamatát, fejlődését, már számtalanszor analizálták, bírálták, szakértők tucatjai. A XIX. század közepétől a Marx, Engels fémjelezte irányzat már a kezdetektől szinte darabokra tépte a kapitalizmust, egy olyan rendszert, melyben a bajok fő forrása a kizsákmányolás,hiszen a modern kapitalizmus lényege, hogy a tőkések, a termelőeszközök kézbentartásával, és a bérek egyoldali szabályozásával, hatalmas profitra tesznek szert, és ezt a hasznot nem osztják szét, hanem megtartják maguknak, óriási tőkefelhalmozódás a következmény. Ugyanakkor a világ nagy részén, még midig tömegek élnek nyomorban.

A fenti bírálatok régebben a kapitalizmus ádáz ellenségeitől eredtek, főleg a marxistáktól, ma már úgy látszik, hogy ezek tények, és ebből adódik a következtetés, hogy a kapitalizmus egy igazságtalan gazdasági és társadalmi rendszer, és éppen a kapitalizmus „szakértői”, a mai idők, modern szociológusai és közgazdászai jelentik ki, hogy a kapitalizmus a végét járja.

Figyelemreméltó írás, egy német szerző, Wolfgang Streeck, még 2016-ban megjelent (magyarul 2018-ban) könyve „A kapitalizmus vége” (Tanulmányok egy hanyatló rendszerről). Streeck ismert, tapasztalt szociológus, baloldali, erősen Merkel és Macron ellenes, meggyőződése, hogy a jelenlegi kapitalizmus halálra van ítélve. A német szociológus és gazdasági szakember, saját véleményén kívül ismert, kiemelkedő társadalomtudósok véleményére is hivatkozik. Még a bevezetőben elég részletesen elemzi öt szerző a 2008-as válság után közösen kiadott munkáját, „Van-e jövője a kapitalizmusnak”, címmel, melyben mindegyik szerző külön fejezetben fejti ki nézeteit. A legismertebb közülük kétségtelenül a most két hónapja elhunyt világhírű amerikai szociológus, Emanul Wallenstein, aki elsősorban az általa megalkotott Világrendszer-elméletrévén lett ismert. Wallensteinról tudni kell, hogy erősen kapitalizmus-bíráló és globalizációellenes. A többiek: Randall Collins, Michael Mann, Georgi Derluguian és Craig Calhoun talán kevésbé ismertek, de szakmájukban a legkiválóbbak közé tartoznak.

A szerzők nézetei és véleményük a jövőről eléggé különbözőek, de a záró következtetésük  az, hogy  „A látóhatáron valami nagy dolog fenyeget, egy, a mostani nagy recessziónál sokkal súlyosabb válság, amely visszatekintve majd csak puszta előjátéknak fog tűnni a sokkal mélyebb bajok és átalakulási ok időszakához képest.”

A kijelentésben tömören benne van, hogy a világunkat szakszerűen tanulmányozó és az emberiség jövőjével foglalkozó tudós elmék nagy csoportja, egyöntetűen a mai világrend erős bírálatát fogalmazzák meg.

Streeck és az általa idézett szerzők művei nem könnyű olvasmányok, az átlag  olvasó nem  ilyen könyveket olvas, a publicista tehát megkísérli, hogy röviden, a lényegre szorítkozzon.

 

Hollai Hehs Ottó, Németország


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'