Szerda, 2018. szeptember 19., 11.47

Elégia egy iskoláról

 
 
2018. február 22., 18.12
Csütörtök

Vannak örök témái az „írásnak”: a szerelem, az elmúlás, az iskola (is)…

És vannak szabad lelkű örök diákok, akik emlékeiket, „kényszertől” űzve könyvvé érlelik.

Nagyon szám íze szerinti könyv Koreck Aladár Kálvin utca 22. című munkája.

Szándéka világos!

A könyvbemutató jó hangulata, a mai diákok imponáló képviselete mindenképpen biztató sorsot ígér a Kálvin utcai emlékek szárnyra bocsátásának. Lesz visszhangja a könyvnek. Az író szándékát megértik, remélem fel is karolják azt. Szüksége van erre a Kálvin utcai iskolának.

Koreck Aladár négy „aradi diákéve” – 1950–1954 –, ha nem is zavartalanul, de lehetővé tette a nyugodtabb munkálkodást.

Kiváló tanári kar, széles látókörű igazgató, lelkes szülői gárda ügyködött akkoriban is a diáksereg jövőjének építgetésén. Eredményes tanévek alkották a „Schőn-éra” eme hányadát is.

Nagyszerű érzés olvasni a barátról, a kollégáról diákszájjal elmesélt történeteket.

Emberi gyarlóságaikkal együtt voltak kiváló tanárok, nagyszerű nevelők az emlékek, anekdoták sajnos már rég elporladt hősei.

Írásom zárásaként egyszerű közhelyt alkalmazva, hálásan köszönöm Koreck Aladárnak, hogy megírta aKálvin utca 22.-őt.

                                                                           R. Váradi Károly

      


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'