Építkezés

Normal 0 false false false MicrosoftInternetExplorer4

Lakásomtól látótávolságra építkeznek, egy volt focipálya helyére nagyáruházat húznak. Nem örülök neki – van a közelben elég bolt, kicsit messzebbre nagyáruház is, az újabb csak növeli majd a gépkocsiforgalmat, zajt, légszennyezést –, de hát nem rajtam múlik, nem nézhetem csak a magam érdekét.

Ha már így van, figyelem, hogyan csinálják.

Az első benyomás: szervezetten, eléggé gyorsan. Szombaton, amúgy munkaszüneti napon is. Mindez örvendetes.

Először, napok alatt eltűntek a bontásra szánt építmények, el is szállították a törmeléket. Aztán jött egy földnyeső gép (talán így hívják), amelyik lehántotta a pálya viszonylag jó állapotú gyepét. Akkor arra gondoltam: Aradon ezer helye lenne egy fűvel benőtt („konszolidált”) szőnyegnek, illetve darabkáinak, ha meg lehetne az áttelepítést szervezni, a gyepet odaszállítani és elhelyezni, ahova kell – egy futballpályányi pázsit legalább apró ragtapasz lenne a város sérült arculatán. Persze nem lehet, száz akadálya van. Aztán jött az úthenger, simára egyengette a talajt, jöttek az ácsok (?), akik mérnöki irányítással (lézeres műszerek mérése alapján) kijelölték a helyet, majd a hatalmas lánctalpas kotrógép, amely kiásta a leendő tartóoszlopok méretes, legalább kéttucatnyi gödrét. Igaz, utána egy-két lapátos ember még igazgatott rajtuk, elvégre a gép se tökéletes, de mindez összehasonlíthatatlanul rövidebb időt vett igénybe és könnyebben ment, mintha kubikosok kézi szerszámokkal dolgoztak volna.

150, de még 100 éve is, nem beszélve a régebbi időkről, kézi erővel, a maiakhoz képest kezdetleges gépekkel emeltek csodálatra méltó épületeket.

Jöhet majd a betonszállító, hogy seperc alatt beleöntse az iparilag előállított, emberi kéz nem érintette kész anyagot az előkészített gödrökbe.

Ifjúkorom alsó határának idejéből, régen volt, vakációkban, választási lehetőség nem lévén, többnyire építkezéseken dolgoztam, megtapasztaltam, mit jelent a fundamentumásás csákánnyal, lapáttal, mit a kézi malter- és betonkeverés, -hordás – vajon manapság akadna-e vállalkozó az ilyen, embertelenül nehéz munkákra?

Költői kérdés. Ha mégis válaszolni kellene, nemmel felelnék. És örülök, hogy így van.

Nem örülök viszont annak, hogy manapság rengeteg a hozzá nem értésből és hanyagságból származó kár. Egyetlen, sajnos nem egyedi példa: Aradon folyik a Hunedoarei nevű (rácfertályi), nagy forgalmú utca helyreállítása. Az utca állapota évek óta katasztrofális, az idegen (nem aradi, esetleg nem is romániai) autós egyszerűen nem hiszi el, hogy ilyen utcán járni lehet. (Nagyon nehezen lehet, egyébként.) Nos, mi derült ki a munkálatok során? Az, hogy a legutóbb történt vezetékcsere során a gázvezetékeket a (már csak nyomokban létező) burkolathoz képest túl magasan, s emiatt közveszélyesen helyezték el, azokat tehát, a felújításkor mélyebbre kell süllyeszteni. Pluszmunkával, pluszköltséggel, pluszidővel, természetesen.

Pár hónapja egy lelkes és aktív (magyarul mit sem tudó) aradi lokálpatrióta, könyvek szerzője, régi ismerős, barát azzal keresett meg, hogy fordítanám le neki az egykori, száz-valahány éves aradi vízmű műszaki dokumentációjának, tervrajzának magyar kifejezéseit. Vért izzadtam, remélhetőleg részben sikerült.

Amikor a Hunedoarei utca rehabilitálásához hozzáfogott, az építőnek gőze nem volt, mit talál az úttest alatt.

Az építkezés száz év alatt, műszaki körülményeiben iszonyú nagyot változott – javára. Van azonban olyan terület is, ahol visszaléptünk…

/* Style Definitions */ table.MsoNormalTable {mso-style-name:"Table Normal"; mso-tstyle-rowband-size:0; mso-tstyle-colband-size:0; mso-style-noshow:yes; mso-style-parent:""; mso-padding-alt:0in 5.4pt 0in 5.4pt; mso-para-margin:0in; mso-para-margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:10.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:#0400; mso-fareast-language:#0400; mso-bidi-language:#0400;}