Fresh Corner
Hétfõ, 2019. április 22., 21.53
Négyszemközt Kilin Sándorral

Érettségi

Mához egy hétre már sok községben és városban tudni fogjuk, kik lesznek az elkövetkező négy esztendőben a polgármesterek.


De csak azokban, amelyekben a jelenlegi polgármesternek olyan emberi, vezetői, közéleti tekintélye van, olyan eredményeket tudott felmutatni legutóbbi mandátuma alatt, hogy biztos befutónak számít, esetleges egyéni rosszakarói, de még a pártok, pártszövetségek sem tudnak eredményesen fellépni ellene, vagy azokban a községekben és városokban, amelyekben legyőzhetetlen ellenjelölt jelentkezett. Tévednek ugyanis azok a pártok, amelyek azt hiszik, hogy pártszavazás vagy etnikai szavazás lesz. A társadalom kezd már érni, s helyi szinten legalábbis nem az számít már, hogy ki indul liberális, ki szocdem, ki kereszténydemokrata, ki nagy-román s ki egyéb színekben, hanem az, hogy rátermett, s lehetőleg becsületes ember vezesse a várost vagy a községet, ne olyan, akit folyton-folyvást bíróság és korrupcióellenes hatóságok elé citálnak, nem olyan, aki tutyimutyi, nem tud európai és bukaresti pénzeket szerezni (legfeljebb csak saját magának), nem olyan, aki csak ígérget, de nem tesz semmit. Ahol ezt már régebben megértették, nem helyi bárók, botcsinálta outsiderek, szájhős pártkatonák, kis münchausenek kerültek már korábban is a polgármesteri székekbe, sőt, még az is előfordult, hogy többségi román közösségek magyar vagy német jelöltre adták a voksukat. Igaz, ez utóbbi kivétel, de e kivétel erősítheti a szabályt, a polgárok egyre jobban kezdik megérteni, hogy pártérdekből kár a közösségi érdekeket feláldozni. A polgármesteri és megyei tanácselnöki bársonyszék, persze, tagadják vagy nem, kifizetődő. Nem lehet véletlen, hogy idén nem kevesebb, mint 60 honatya döntött úgy, hogy megpróbálja – az őszi általános választások miatt már bizonytalanná váló – parlamenti tisztségét önkormányzatira cserélni. Tudják, mennyit keresnek ma a honatyák? Fizetésük, bruttó 6343 lej, zsebben 4300, azaz régi pénzben 43 millió. De ez csak az alapfizetés, amihez még sok minden járul: ingyen utazások földön, légben, tengeren, külföldi utak, plusz bruttó 9514 lej, zsebben 6500, amit azért kapnak, hogy választókörzetükben irodát tartsanak fenn, s ez utóbbi összeggel alig kell elszámolni. Nem véletlen tehát, hogy a jelöltek és pártjaik hatalmas, bizonyos esetekben több százezer euróra rúgó pénzt költenek el kampányra, hisz előbb-utóbb, amit elvesztenek a vámon, megnyerik a réven. Elvégre csak vacak, régi pénzben havi százötven millióról van szó, s nem euróban, hanem lejben, ami politikai osztályunk bizonyos tagjai számára legfeljebb csak mellényzsebpénznek számít. A kampányra elherdált – jobb sorsra érdemes – pénzösszegek kezelői azonban nem tudják: 2008-ban a választópolgár már nem olyan naív, nem olyan tájékozatlan és nem olyan könnyen becsapható, amilyen  4, 8, 12 vagy 16 esztendővel ezelőtt volt. Közben ugyanis felnőtt. Vasárnap már nem gyermeknapra, hanem érettségire megy, olyanra, amelyen nemcsak ő vizsgázik.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Szövérdfi-Szép Zoltán / Hétfõ, 2008. május 26., 19.27 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

A választópolgár ugyanolyan naív, mint 4,8,12 vagy 16 esztendővel ezelőtt. És ez azért, mert a pártok mit sem változtak. Ugyanúgy lopnak, csalnak hazudnak, csak megkapják a voksokat. Persze vannak kivételes személyek s minden tiszteletem az övék (ezeket újra meg is választják).
De általában véve a politikai szféra nem változott, nemsokat ér, s ennek mi isszuk a levét, hisz nincsen alternatívánk.
Lássam a híres, korrupción rajtakapott minisztereinket börtönben s akkor még beszélünk
Szóval nálunkfele a helyzet változatlan.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'