Erődemonstráció

Két nappal Dmitrij Anatoljevics Medvegyev ünnepélyes államelnöki beiktatása után, s egy nappal Vlagyimir Vlagyimirovics Putyin miniszterelnöki kinevezése után, tegnap Moszkvában grandiózus katonai parádéval ünnepelték meg a győzelem napját.

1990 óta a tegnapi volt az első olyan katonai parádé a Vörös Téren, amelyen megjelent a még mindig tekintélyes orosz haditechnika: valóságos izomfitogtatás volt.

A „nagy hazafias háború” – a Második Világháború oroszországi elnevezése – győzelmének megünneplése roppant fontos Moszkva egyre agresszívabb nagyhatalmi önérzete számára, mivel akkor terjesztette ki uralmát fél Európára. Az orosz medve szorításából 45 év után kiszabadult volt szocialista államokat, pedig a történelem „átírásával” vádolja. Moszkva ugyanis revizionizmusnak tekinti a „dicsőséges”, „felszabadító” Vörös Hadsereg fosztogatásának, illetve az általa okozott terror és pusztítás, országok és országrészek megszállása, valamint fél Európára erőszakolt kommunizmus „hősiességének” legcsekélyebb megkérdőjelezését. S az immár EU és NATO tag volt csatlós-országok – mindenekelőtt a balti államok és Lengyelország – igencsak kikezdik a 45 éven keresztül tűzzel-vassal egyeduralkodóvá emelt „dicsőséges” történelmi változatot.

A moszkvai katonai erődemonstráció jelzésértékű: Oroszország nem nézi jó szemmel egykori csatlósai euroatlanti szemléletét, s még nem mondta ki utolsó szavát.

Oroszország ugyanis lényegesen megerősödött az utóbbi években, túl jutván a kilencvenes évek csődfenyegetésétől. Sőt a kőolajár világpiaci árának újabb csúcsa derűslátásra ad okot: a miniszterelnöki székbe átülő Putyin szerint Oroszország még az idén megelőzi gazdaságilag Nagy Britanniát.

Oroszország mégis agyaglábú óriáshoz hasonlít: népessége rohamosan csökken, nyersanyag-exportra épülő, egészségtelen szerkezetű gazdasága erősen konjunktúra-függő, s még a hatalom kérdése sem tisztázódott. Putyin kézbe tartja ugyan a hatalmas országot, az atomtáska azonban a Kreml új urához, Medvegyevhez került. Kettőjük szoros együttműködésről beszélnek, a hatalom-megosztás azonban teljesen idegen az orosz szemlélettől.