JelenHaz
Vasárnap, 2019. december 08., 05.14

Európaiul

Pár héttel ezelőtt alkalmam nyílt hosszasabban elbeszélgetni az úgynevezett egyszerű anyaországi polgárokkal. Nem politikáról, bár akarva-akaratlan az is szóba került azokban a napokban, amikor egy magyarországi klinika ágyán feküdve betegtársaim megtudták, hogy aradi vagyok.


Az erdélyiekért, higgye el, a lelkemet is kiadnám, biztosított egyikük, a többségük pedig, miközben a mostani otthoni valóságot, a Gyurcsány-kormányt vagy válogatás nélkül az elmúlt évtizedek változó kormányait és a politikai elitet szidta, legnagyobb meglepetésemre Romániát dicsérte. Beteg- és beszédtársaim többsége számára mi lettünk a bezzegek. Az az ország, amelyben a gazdaság nem stagnál vagy nem csigatempóban halad előre, hanem versenyt fut az idővel, s bár később csatlakozott az Európai Unióhoz, a lemaradása is nagyobb, ma már példát mutat. Higgye el nekünk, győzködtek, hogy néhány év múlva Románia elhagyja Magyarországot, futni sem fogunk tudni utána. Mindezt nem egy, nem két vagy három embertől hallottam, ami, ha nem is győzött meg, igencsak elgondolkoztatott.

Hiszen ha a dolgok madártávlatból így látszanak, tartalmazniuk kell egy kis igazságmagot. Eszembe jutott, mit írt a napokban egy brit napilap komoly gazdasági elemzésekre hivatkozva: ha Románia tartani tudja jelenlegi gazdasági fejlődési ütemét, 2020-ra a romániai fizetések meghaladhatják a jelenlegi Olaszországét. Távlatilag előfordulhat: a jövő román kormányainak már nem a “spanyolba”, “olaszba”, “németbe”, “magyarba” kivándorló munkaerő gondjaival kell majd megküzdeniük, hanem a visszatelepítés szociális problémáival. És azzal, hogy a világ milyen tájairól hozzunk “eperszedőket”. Ma még, persze, a hazai fizetések zöme többszörösen kisebb az uniós átlagnál. A napokban, amikor a Dacia gyár munkásai sztrájkoltak, a Le Monde sem titkolta: egy francia autómunkás ötször többet keres, mint egy román, a szakszervezeti követelések tehát jogosak. Más lapok, főként a jobboldali németek viszont arra figyelmeztetnek, hogy a hasonló sztrájkmozgalmak negatív jelzést jelenthetnek más autógyárak, a multinacionális cégek felé, melyek éppen az olcsó munkaerő miatt választották Romániát, s előfordulhat, hogy ha már nem találják meg számításaikat, itt hagynak csapot-papot, s előbb-utóbb keletebbre vonulnak.

Tény azonban, hogy a korábbi magyarországi félelmek ellenére, az uniós csatlakozás után a román munkaerő nem özönlött Magyarországra, sőt, a folyamat kezd megfordulni: a mi nyugati térségünkben, Arad megyében is, egyre több magyarországi állampolgár vállal munkát, a határ túlsó felén már toborozzák is a munkaerőt, sőt Kürtösön határátkelőt is nyitni akarnak, mert a vasút nem elégíti ki az igényeket.

A dolgok rendje s módja szerint ki-ki a maga kocsisát szidja. A magyar állampolgár a magyar kormányt, a román a románt. A magyar a magyar politikát, a román a románt. Pedig mi, kényszerből két hazájúak, azt szeretnénk, ha mindkét kocsist dicsérhetnénk. Itthon is, otthon is, mindenütt a világon. Emelt fejjel, nem másodrangú európai polgárként.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: 123 / Szombat, 2008. április 12., 10.07 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Na már most, ha Románia is meg tudtta előzni Magyarországot, akkor el se tudjuk képzelni milyen lassu az előre (setleg hátra) haladás Magyarba.

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'