Fast food

 

Ne higgyük azt, hogy most, a választási kampányban, megállt az élet, s mindenki csak arról beszél, ki legyen városa vagy községe polgármestere, kik legyenek az önkormányzatok tanácsosai.

Ezt csak a pártok és a jelöltek gondolják, amelyeknek és akiknek az óriásplakátjai, pannói uralják az utcákat és tereket, széltében-hosszában  osztogatott szórólapjaik a posta- és a szemetesládákat.

És talán a gyerekek, hisz az idei önkormányzati választások, eléggé szerencsétlenül, éppen a gyermeknapra esnek, ám lehet, hogy ennek is van szimbolikus jelentősége, s talán a mostani kampány is ezért sikerült ennyire gyermekdeddé.

Amelyben nem látszik, hogy 2008-at írunk, az tehát, hogy ezek az első választások, amelyeket már az Európai Unió polgáraiként tartunk, a körülöttünk érzékelhető zsivaj inkább emlékeztet a caragialei vagy mikszáthi

évekre.

Pedig kezd letelni az a húsz esztendő, amelyről egykori politikai prófétánk, Brucan úr azt jósolta, hogy ennyi idő alatt honunkban is megtanulható a demokrácia.

Amelynek ábécéjéhez nem tarozik se a most tapasztalt mocskolódás, se az ököljog itt-ott észlelhető alkalmazása, se az az üres beszéd, amely szinte teljesen nélkülözi a konstruktív programot.

Azt is mondhatnánk, hogy a most folyó kampányban politikai húsleves és csirkepaprikás helyett fast food ételekkel etetik a polgárt: ízetlen, idegenből hozott hamburgerrel, hot doggal, ügyesen becsomagolt rágcsival, amit, ha megvásárolunk, még nyereményhez is juthatunk.

A hasonlat nem véletlen: a parlament ugyanis, amely a látszat ellenére a kampány ideje alatt is dolgozik, vagy legalábbis úgy tesz, mintha dolgozna, éppen tegnapelőtt tiltotta be egyhangúlag egy törvénnyel a fenti egészségtelen ételek fogyasztását és árusítását az iskolákban, mintha ma nem az lenne az ország egyik fő gondja, mint a kifli és pohár tej akció idején, hogy a romániai gyerekek jó része éhesen megy iskolába, hanem az, hogy harminc százalékuk túlsúlyos.