Vasárnap, 2018. május 20., 14.31

Fizetések

Soha nem találkoztam olyan emberrel (bár kis híján félszázada újságíró vagyok), aki úgy gondolta, túl nagy a fizetése, netán nyugdíja. Talán véletlenül nem, bár hajlamosabb volnék annak feltételezésére, hogy ilyenek nincsenek. Romániában, az Európai Unió egyik legszegényebb, legkisebb (átlagos) egyéni jövedelmekkel rendelkező országában különösen nincsenek.

A több mint egy éve, a nép többségétől megszavazott Román Szociáldemokrata Párt (PSD), meg a hozzá csatlakozott ALDE nagyon ambiciózus programmal, a jólét ígéretével nyerte meg a választást 2016 végén.   

Több mint egy esztendőre rá, 2018 februárjában a számvetés idejére került a sor. A jelenlegi állapot a kezdet, a végső elszámolás később, talán fél év múlva esedékes: akkor dől el, hogy ígéreteiből mit tud teljesíteni a hatalmon lévő kormány.

2018 februárjában nem feltétlenül gyönyörködtető előadás kezdete zajlik, sok kérdőjellel.

Az előzmények: a román közvélemény biztosítékot kapott arra, több felelős politikai (és kormány-) személyiség nyilatkozatából, hogy az új fizetési törvény nyomán senkinek nem csökken a jövedelme. Utóbb bebizonyosodott, hogy mégis – a legérintettebbek (adatok 2018 februárjának elejéről) pedig a legelesettebbek, a legszegényebbek, többek között a fél- vagy negyed normával alkalmazott takarítónők, könyvtárosok stb., akiknek otthonról kellene pénzt hozniuk (miből?, honnan?) adójárulékuk kifizetésére, meg a hátrányos egészségügyi helyzetűek. Ezek szélsőséges példák ugyan, de hasonlók bőven akadnak: az IT, azaz egy modern társadalom legversenyképesebb szektorában, például, csökkentek a javadalmazások, ami jól mutatja, hogy a fizetési törvény számos vonatkozásában legalábbis rosszul, kontraproduktívan, a haladással ellentétes irányban működik. Egy jó számítógépes, programozó stb. szakember ma Európában mondhatni bárhol talál a hazainál jobban fizetett állást – szigorú nemzetgazdasági érdek lenne tehát, megfelelő bérezéssel, itthon tartani. Az orvosokról (tízezrek vették az irányt Nyugat felé), meg a tanárokról (jó oktatás nélkül nincs a nemzetnek jövője – bár esetünkben szolgálóinak többsége idegen tájakon mit kezdene?) nem is beszélek.

A kormány most arra törekszik, hogy a „véletlen” kisiklásokat, a fizetési (maga teremtette) törvény előre nem látott negatív következményeit kijavítsa egy elkapkodott, az idő és a politikai meggondolások nyomása alatt elsietett jogszabályban.

A kapkodás, sajnos, nem véletlen, sőt erősen jellemző hazai politikánkra és törvényhozásunkra. Pedig a jó törvényt nem létrejöttének gyorsasága – elvégre nem vagyunk sürgősségi, mondjuk háborús helyzetben, amikor napok, órák is számítanak –, hanem a végeredmény alapossága, átgondoltsága, időtállóssága, a társadalmi igényeknek való megfelelése kapcsán kell(ene) megítélni. Amihez, előzetesen, alapos (a törvényhozáson kívülieket is bevonó) megvitatás, az érdekelt felek véleményének meghallgatása és mérlegelése is szükségeltetne – manapság már senki sem hiheti komolyan, hogy majdnem ötszáz tagú parlamentünk a nép valóban legbölcsebbjeinek gyülekezete, és ítélete megfellebbezhetetlen.

Tegnapelőtt késő délután a román kormány sürgősségi kormányrendelettel igyekezett kijavítani a törvény nyilvánvaló hiányosságait és melléfogásait.

Vajon maradéktalanul sikerült?

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas