https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Szombat, 2019. szeptember 21., 12.40

Foci

 
 
2019. augusztus 26., 16.28
Hétfõ

A focihoz mindenki ért, legalábbis Magyarországon. Ez régebben is így volt, de mostanában, mióta miniszterelnökünk is focibarát, mindenki hozzászól a labdarúgáshoz. Van, aki mérgelődik, mert a dolgok nem mennek olyan jól, vannak, akik reménykednek, és minden megnyert meccs után felragyogó arccal kijelentik; na végre, elindult. No, és ne felejtsük, a pénzvilág, ott van teljes erejével, nemzeti trikóban, hiszen régen ugye csak  Nemzeti Bajnokság létezett, ma ugyanezt már OTP Ligának is becézik, bizonyítva, hogy lóvé nélkül nincs foci.

Na, most úgy tűnik, hogy én is, mint „szakértő” kotnyeleskedem. Szó sincs róla, kihangsúlyozom, én nem értek a futballhoz, különösen a maihoz nem. Annyi volt, hogy nagyon régen, mint kisfiú az aradi Pernyáva negyed Transylvania csapatában fociztam, egy mezítlábos bajnokságban meg is vertük az új ITA egyesület törpe csapatát. Aztán más sportok következtek, végül hosszú évtizedek után, már hetvenen felül, egy kis bajor város sportegyesületében, rövid ideig, serdülő fiúk fociedzésében segítkeztem. Tehát, csak konyítok a témához. Akkoriban persze, a sport más volt, elsősorban testedzés, időtöltés, és a fiatalság nevelésének egy hathatós eszköze. Ma a sport üzlet, biznisz. A sportban ma az első kérdés: mennyit jövedelmez?

De a pénzhajkurászáson kívül vannak más dolgok is, melyeket egyszerűen nem értek. Például a magyar futball miért magyar, ha az egyik legrégibb, legpatinásabb egyesületünk focistái így tevődnek össze: Dibusz, Lovrencsics G., Blazic, Dvali, Civic, Sigér, Haratin, Zubkov, Skvarka, Nguen, Szihnyevics (Ők játszottak a horvátok ellen).  Az edzőjük Szerhij Sztanyiszlavovics Rebrov. Kerestem egy magyar nevet ebből a listából, nem találtam, talán a Sigér? (Az 1944-es Fradi névsora: Csikós, Rudas, Tátrai, Sárosi III., Kéri, Nagy II., Sipos, Gyulai, dr. Sárosi, Lakat, Lukács.) Na, ez van.

Senki ne gondolja, hogy rasszista vagyok, nem, itt nem erről van szó, tudom, hogy a világon a focistákkal úgy kereskednek, mint régen az értékes rabszolgákkal. Ha jó az „áru”, ami azt jelenti, hogy a fiú rengeteg gólt rúgott, sokat adnak érte, euró milliókat. Mi, magyarok is átvettük ezt a kapitalista szokást, és szegénység ide, vagy oda, dobáljuk a milliókat egy sportágra, melyben régen császárok voltunk, ma meg koldusok. Az ország szegény, ezt tudjuk, de ez nem számít, focira lesz mindig pénz. Még ezt is eltűrjük, de akkor legalább forogjon ez a pénz magyar lábak körül. Legyen magyar edző, legyen magyar fiatal, akiért annyi pénzt áldozunk. Talán még csoda is történik, és ha csak magunkra maradunk – magyar nyomor magyar fiúk, magyar foci –, lehet, hogy egyszer mégis felemelkedünk, és lesz, a régihez hasonló magyar focizás.

Biztos kitalálták, ezek a gondolatok a Fradi–Zágráb meccs után születtek fejemben. (Csak az első félidőt bírtam ki.)

 Hollai Hehs Ottó, Németország

                                                    

 

 

 


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'