Csütörtök, 2008. május 15., 19.17 – Zsófia, Szonja
 
Magunkról
 
www.autopiac.ro
Böszörményi Zoltán  honlapja

Furcsa csönd

  
Péntek, 2008. május 09., 13.30

Vasárnap véget ért „A negyedik”, amely tulajdonképpen először volt „Fesztivál?”. A kérdéssel alapjában véve inkább egy választ szerettünk volna adni arra, amit a fiatalok kértek, igényeltek, ugyanakkor bizonyítani is akartuk rátermettségünket, és azt a tényt, hogy egy maroknyi csapat képes valamit az asztalra tenni, ha létezik elhivatottság, akarat és kitartás.

Mert nem sokan vagyunk, amikor munkáról van szó, kritizálásnál annál többen. Nehéz volt, és szervezőként átvinni a négy napot, hosszúnak is tűnt. Pihenés helyett hullafáradtan érkeztünk haza. Mégis furcsa volt otthon. Talán túl nagy volt a csend, vagy az, hogy megszűnt a zsongás körülöttem... Minden esetre valami hiányzott.

Kiültem az udvarra és szinte vártam, hogy valaki jöjjön, mert szeretne valamit, vagy gyorsan meg kell oldani valamit. De nem jött senki. Csak egy érzés ragadott meg, amely megelégedéssel töltött el. Ekkor értettem meg, hogy megcsináltuk, és az amit hónapok óta, szinte atomjaira bontva kitaláltunk, megterveztük, végül megszületett, és nemcsak ennyi, hanem szép lett és főleg életképes. Már nem érdekelt a sok idegeskedés és gond,  vagy hogy mindennap esett, mert magam előtt láttam az esőben félmeztelenül táncoló fiatalokat, akik szinte azt sugározták: ez a mi rendezvényünk, és nem engedjük tönkretenni senki és semmi által. Igazuk van. Az ifjúsági Kaszojális, vagy ha jobban tetszik „Kaszojális?” valóban a miénk, Arad megyei magyar fiataloké. Büszkén vállalhatjuk azok előtt is, akik más vidékekről sodródtak ki Kaszoja nyirkos szigetére. Mert tulajdonképpen az volt: egy kis magyar sziget, ahova az ember úgy érkezett, hogy hétköznapi gondjait a parton hagyva vetette magát a szórakozás, kikapcsolódás hullámai közé. Eszembe jut a magyar narancs története, kb. mi is így vagyunk ezzel, hogy bár egy kicsit sárgább, savanyúbb az eredetinél, de ez legalább a miénk.

Egyik este, folytonos sétáim egyik pillanatában, az est súlyát vállaimon érezve megálltam egy percre és csak néztem előre. Csodáltam a képet, amely elém tárult: ott állt a színpad, mögötte a hatalmas “Fesztivál?”-os banner, a  zenekar örökzöld slágereinket húzta, és minderre több száz magyar fiatal táncolt, bulizott. Akkor minden a miénk volt, még a levegő is. Lenyűgöző, tökéletes pillanat volt ez számomra. Csak álltam ott, cinkostársammal a sötétséggel, amely hűségesen leplezte meghatódottságom...És  arra  gondoltam, gyönyörű ez az egész, és hogy ezért érte meg a sok fáradozás. Ezt a pillanatot örökké a szívembe zártam és magammal viszem mindenhová.

Albert László

 

Szóljon hozzá

Hozzászólt: Szabó Misi / Vasárnap, 2008. május 11., 17.25

A „Fesztivál?” margójára…
Nem szokásom válaszolgatni kötözködésekre, vagy bármi más unalomból elkövetett írogatásokra…
Az ember az élményeit a szívében őrzi, megossza, ha akarja. Nézd (nézze) meg a Hi5 profilokat, ott képek is vannak.
Szervezői szempontból: nehéz, kemény, négy hónapos kitartó munka eredménye = „Kaszojális”
Ott kint a négy nap alatt megváltozott valami bennem. Ebben a materialista világban valahol a hegyek között elég volt egy szimpla: köszönöm, egy kézszorítás, egy rám szegezett kacsintás egy olyan „fiúk szép volt”.
Szerdán délelőtt, miközben vártam az Electrica embereit, kis pislákoló tűznél ülve végignéztem a táboron, azon a siralmas csenden át, lelki szemeim látták a jövőt… azt, ami lesz. A szerdai kis pislákoló tűzből hatalmas tűz lett estére, és napról napra nőtt, hiába esett, zuhogott. A tűz égett, mindenki szívében.
Vasárnap délelőtt, amikor már csak a pakolászás maradt, láttam az emberek arcán: vége. Sóhaj, fáradtság, az „ne menjünk haza” élt a szemekben, és a nagy tűzből ismét kis pislákoló láng lett, beleégetve a szívekbe: „Kaszoja”
Éljen hát ez a kis láng a szívekben, mindenkiében, aki ott volt.
Köszönöm szervező társaimnak, a résztvevőknek, és bármennyit is idegeskedtünk, bármilyen fáradtak is voltunk: Kaszoja 2009!!! – jövünk!

Hozzászólt: Nagy István / Vasárnap, 2008. május 11., 08.14

Nocsak, Incsi-fincsi ismét fintorog. Keresztrejtvényt emleget ott is, ahol minden világos.
Ottlévők = 300-an, 1000-en? Egyre megy. Bár utóbbi szimpibb. Megismétlem, lefordítom a kérdésem: ezen a felületen hányan fogják megosztani élményeiket?
Ugyanis a net és a blog ifiműfaj.

kötöszködés NEM kötözködés.
hagya NEM hagyja!
marék NEM maroknyi!
szobeli NEM szóbeli!
oldalrol NEM oldalról! Szóvégi -ból, -ből, -ról, -ről stb.
olyan korabeli NEM olyan korú!
A magam dolgával szoktam törődni, de olykor fordítok kis időt a szerintem rászorulókra is. Ez történt ezúttal is.

Hozzászólt: lola / Szombat, 2008. május 10., 21.01

Szerintem nagyon jo volt Kaszojan!!!!Bizonyara nagyon nehez volt megszervezni,de ugy erzem mindenki neveben megkoszonhetem!!!!

Hozzászólt: inci finci / Szombat, 2008. május 10., 18.12

Megint Nagy István rébuszokba írogat?Kérem fejtse ki jobban a kötöszködös kérdését?Hagya inkább a fiatalokat hogy tegyék a dolgukat és megprobálják a marék fiatalságott összefogni valahogy mert úgy is érik öket szobeli támadasok minden féle oldalrol,olyan korabeli osztályú fiataloktol amilyen ÖN.Köszönöm a megértését is előre.
U.I.Jobb volna törödnie sját dolgaival mert szerintem akad belöle elég.

Hozzászólt: NA / Szombat, 2008. május 10., 13.04

Gratulálok!!!

Hozzászólt: Nagy István / Péntek, 2008. május 09., 20.24

És az ottlévők közül itt hányan szólnak be ebbe a nagyszerű csöndbe?

Mese az elidegenedésről

Interjú Böszörményi Zoltánnal - Erdélyi Riport - 2008. április 30.

>>>