Hétfőzet Irházi János módra

Azt hiszem, hogy most, választási kampányban a különböző propaganda megrendelésekért kifizetett csekk-számla magyarázataihoz be lehetne írni, hogy „szexuális szolgáltatásokért.

Mert péntek délutántól késő estig Mosóczon a legrégebbi benzinkút melletti téren marha nagy pártcsesszentési élményben volt része a tisztelt publikumnak meg a környék lakóinak. Történt, hogy egy magabiztos párt a Grödisté becenévre hallgató negyedben és az említett helyszínen kivágott egy sátrat, néhány sörasztalt padokkal, hogy a meglepetés erejével hasson az emberek június elsején esedékes pecsételési kedvére. Kedveskéim, ekkora bukfencet elvétve sem produkáltak még a kártierben: képzeljék el, propagandistáék pöpecen kipakoltak a komcsik által piacnak szánt térre, mire a nyugdíjas kommandó seperc lenyálazott a betonra. Virslit, sültkolbászt, sört, viagrát, lisztet, cukrot, fagyasztott merlúcsiuszt und vérnyomás elleni pasztillát reméltek ingyért, ám az eladónő bemutatta nekik az enciklopédiákban is szereplő könyökhajlítást, mert zaba, pia kizárólag zsé ellenében szolgáltatott.

Egyik szomszédom, aki anno a fél utcát beköpte a szekunak, ma viszont már csak vigyorog a sámlin a kapuban is kicsámpázott karöltve a másik muksóval, aki naphosszat támaszt egy sarki házat. Aztán valaki átteszi egy másik sarokra, de nem ez a lényeg, hanem hogy korgóan körbecaplatták a pultot, de semmi sem pikált ingyért.

Rájöttem, már a választási kampány sem a régi. Mert négy évvel ezelőtt még mindenki a nyugdíjasokra utazott, dugták le a torkukon a voksot jelentő pörkölt-falatot, ma viszont, miként a szomszédos téren, a szaftot is gubáért osszák. Azt hittem, a vokstábor kreméjének ettől a pártpofátlanságtól kipottyan a prosztatája, de tévedtem. Beköpőske egy fa alatt vigyorgott, faltámasztóska pedig mellette állva bólogatott, és szemel láthatólag várták, csak megjelenik egy főmacher, aki érdes hangon ledorongolja a kiszolgálókat, és ingyen kiossza nekik a virslit meg sültkolbászt.

A nap már belesistergett Vlaicu negyed szélébe, de a szegény nyugdíjasok, akik legalább ilyenkor megérdemelnének egy ingyen-falatot (kivéve beköpőskét) még mindig ott tébláboltak a sátor körül, s úgy viselkedtek, mintha épp arra jártak volna, csak ledekkoltak pár percre. Aztán megjelentek alkoholistáék, akik amúgy is csőre töltött zsebbel ténferegnek, és elfoglalták a padokat. Pialatt otthagyták a térrel szemben lévő, tradicionális műintézetet, sört, kolbászt virslit rendeltek, és cefettül jól érezték magukat, hisz este kilenc után a pártkampány bezengte a hegyimambót. Érthető, hisz placcon termett egy fölturbózott kocsma, nekik mindegy volt, hol nyelik be a hánytatót.

Az optimista nyugdíjasok pedig szép csendben elpályáztak. Az már biztos, hogy az ominózus térre lesátorozott párt most pénteken elküretálta a nyugdíjas voksokat, a virslit, sört elbukó korosztálytól tuti nem kapják meg a támogatást.

Pedig a rendszerváltás óta náluk tapenoltak szavazóbázisért. Igaz, sosem tudták meg, hogy a lekopaszított tányérok végül miként tükröződtek a voksokban. Vagyis úgy jártak, mint cigányasszony a terhesgondozáson, amikor a doki megkérdezte, tudja-e, ki a gyerek apja. Mire az asszony: miért, maga tudja, melyik babszemtől durrantott?