Hétmilliárd

Világéletemben utáltam sorban állni. Ez valószínűleg az „átkosban” szerzett kellemetlen tapasztalataimban gyökerezik, amikor gyakorlatilag mindenért sorba kellett állni, fagyban, kánikulában, esőben és hóban, néha órákig és mégis hiába, mert az orrunk előtt elfogyott az áhított termék. Most azonban elégtétellel nyugtázom, hogy az emberek sorban állnak a betétdíjas csomagolóanyagokat elnyelő automatánál, és magam is szívesen állok be a sorba, mert tudom, hogy ennyivel is kevesebb pillepalack, alumínium doboz vagy italos üveg kerül a természetbe, az útszéli szemétdombokra vagy a háztartási szemétgyűjtőbe. 

A pillepalackok, alumínium üdítős és sörös dobozok a kilencvenes évek elején érkeztek el hozzánk, a nyugati civilizáció vívmányaként. Előbbieket gondosan kimostuk, és ivóvizet, tejet és bár tilos volt, még üzemanyagot is tároltunk bennük, amikor az hiánycikk volt. Az egyszer használatos, eldobható csomagolóanyagok rövidesen megjelentek minden forgalmas helyen: a városok utcáin, az útszéli parkolókban, a zöldövezetekben, a parkokban, de a botcsinálta turisták még a folyópartokon, a hegyi ösvények mentén is szétszórták őket. 

Hihetetlennek tűnik, de a címben szereplő szám a hazánkban évente elhasznált és eldobott egyszer használatos csomagolóanyagok darabszámára vonatkozik: hétmilliárd pillepalackot, alumínium dobozt, sörös vagy borosüveget stb. vásárolunk, és dobunk el egyetlen év alatt! Ezt Tánczos Barna szenátortól, a volt környezetvédelmi minisztertől tudom, aki közösségi oldalán tette közzé ezeket a nagy hüledezést, tamáskodást kiváltó adatokat. És akkor képzeljük el, hány milliárd csomagolóanyag kerül a természetbe világszerte egyetlen másodperc alatt… A le nem bomló műanyag csomagolóanyagok elárasztották a szárazföldet és a tengereket, apró, láthatatlan szemcsék formájában bekerültek a vizekbe és a levegőbe, de sajnos már a szervezetünkbe is, beláthatatlan következményekkel. Ezért tölt el örömmel, amikor látom a betétdíjas csomagolóanyagok visszaváltását szolgáló automaták előtti sorokat, mert ez azt jelenti, hogy a Tánczos Barna kezdeményezésére tavaly november 30-án bevezetett betétdíjas rendszer működik, és sok millió, talán milliárd egyszer használatos csomagolóanyagot végre újrahasznosítunk. Az sem baj, hogy a rászorulók az utcáról vagy a kukákból szedik össze a betétdíjas pillepalackokat, alumínium dobozokat, a fontos az, hogy a megfelelő helyre kerüljenek, és a szegény embereknek is jut néhány garas. 

Szintén Tánczos Barna közösségi oldaláról tudom, hogy a Let’s do It Romania! Egyesület és az RMDSZ kezdeményezésére megszületett az országos takarítási napról szóló törvénytervezet, amelyet minden év szeptemberének harmadik szombatján tartanának meg, ha a törvényhozók is úgy akarják. A betétdíjas rendszer és a takarítási nap nagymértékben hozzájárulhat városaink és természetes környezetünk megtisztulásához, egészségünk javításához. És ez nem üres szólam!