Irházi János

Csak egy nemlétező ország, mint Románia találhat ki olyat pénzharácsolásilag, hogy most a fiúk-lányok nekiállnak átnyálazni a betegnyugdíjasok papirkáit. És akit elkapnak, hogy nem is igazán beteg, azzal visszafizettetik a betegnyugdíjban töltött hónapok állami bérezését.

Húsz év demokratikus vezetésnek sikerült elérnie, hogy visszafordíthatatlan sínpályára ültesse Arad belvárosának kiüresítését. Márciusban nyílik Arad első plázája, ami megadja a végső lökést a folyamatnak, innen nincs többé visszaút.

Nem most akartam kifőzni a bezárandó Arad megyei iskolák ügyét elsősorban azért, mert Ujj János pár napja lelkemből beszélően tépegette a friss sebekről a leukoplasztokat, és mindenben egyetértettem vele, hisz nálam belülebbül ismeri a vérforrásokat.

Felborult nálam az egy hét egy kivágott biztosíték munkamódszer. Ezen a héten kétszer is elment a biztosíték. Egyszer globálisan, egyszer lokálisan. Kezdem a globálissal, mert ettől izgulnak fel az internauta gibbonok.

Amióta a polgármesteri hivatal néhány napja egy emeleti ablakból ismét közénk hajította az aradi vár civilesítésének ügyét, ahelyett hogy az optimizmus pislákolna föl bennem, olyan érzésem támadt, hogy a városgazdák újra csak öngyújtóval próbálnak felmelegíteni egy fazék töltött káposztát.

Végképp elszállnak az agygőzeim, amikor valaki a sajátját nyalja ki. Amikor közhírré téteti, hogy ő a legjobb, a látványától is köddé válik az álom a fiatalok, de leginkább öregebbek szemgödrében.

Legalábbis Budapesten a mai napig így ajánlják Kelemen Hunort, az RMDSZ távozó ügyvezető elnökét, kulturális minisztert. Nem tudtam megállni, hogy ne osszam meg Önökkel az alábbi meghívót, amelyet gondolom más szerkesztőségek is megkaptak. Ja, és tessék figyelni az aláíróra:

A PD-L seperc alatt felszerelte Borbély László irodájában a sósavpermetező herkentyűt. Az RMDSZ környezetvédelmi miniszterének még arra sem volt ideje, hogy tisztességesen kitakaríttassa az ország első környezetvédőjének járó irodáját, a román koalíciós partnerek a permetező mellé bonbonként egy időzített bombát is toltak bőrfotele alá. A bomba neve: Verespatak.

Amióta beleléptünk az unióba, a román húsfeldolgozást megfertőzte a „hagyományos termékek” elnevezésű, amúgy fogyasztóámító kór. Csakhogy nyakig merültek a dézsában, mert a románok nem a disznóvágási leleményükről híresek.

Nem számítottam rá, de Cseke Attilának nagyon megtetszett a bigmakolós szövegem, mert reagált rá. Íme:

Asszongyák, egy ország civilizációs szintje a nyilvános vécék számán keresztül is mérhető. Vagyis, amennyiben az emberre tör a roham, hány kilométert kell összeszorított ülőgumókkal futkorászni, amíg pénzért lecsüccsenhet egy tiszta, rendes helyre.

Ezúton meghívom Aradra Cseke Attila egészségügyi minisztert egy bigmakra. Vagy fishmakra. Ha pedig egyiket sem kamelja, akkor egy mekcsirkére. Utána kap egy kólát is.

Kíváncsi vagyok, összegründol-e az RMDSZ most tavasszal még egy közös magyar–román kormányülést, mielőtt az MSZP egy időre a végrehajtás másodosztályába vonul zsugázni.

Szenteste tündérmesét kapott a parlament. Vaskos kötet tele számokkal, és azt írták a borítóra, hogy Románia 2010-es költségvetése.