Irházi János

Embörök, a szex és a havazás olyan, mint az olimpia: sosem lehet tudni kinek sül el förszt tájm, és hány centi lesz.

Mindenki ismeri a rongyosra mesélt viccet, miszerint a miénknél létszámban nagyobb kisebbség egyik, lókereskedésben érdekelt menedzsere vak négylábút akar rásózni a vidéki ügyfélre.

A gyakorlott autóvásárlók szerint, a vevő olyan színű autót kap, amilyet akar.

Már volt úgy, hogy a hátvéd ki akarta vágnia labdát a kapu elől, de a laszti a rossz rúgás miatt gellert kapott és a nagyérdemű harsány röhögésének díszkíséretében bepördült a saját kapujába.

Hát, nem csodálom, hogy az aradi lapterjesztők hátán zúzmara lett a lecsorgó izzadságból. Mert ők is pontosan tudják, hogy a polgármesteri hivatallal tegnap kötött alkalmi fegyverszünetnek hamarabb vége szakad, mint hogy befejeződjék a belváros út- és vágányrekonstrukciója.

Grencsár bácsi a mindenhez értő, hozzászóló és belepofázó szaki mintaképét testesítette meg a műhelyben, beleértve a bugyigumis szemüveget, sapkát, köpenyzsebből kilógó colstokot és a házi pálinka iránti töretlen vonzalmat.

A romániai politikusok mindenre tudnak magyarázatot. Legfeljebb nem stimmel.

Damnyeféréstyé, hogy a kedves olvasó torkán kezdjem lepréselni a Káma-szútra pöpec, csupán a lábjegyzetekben olvasható, és vájtfülűeknek (=farkúaknak) kitapogatott pozícióit, de amit az elmúlt két hétben néhány román párt doktrínagyilag végigxilofonozott a mezei választópolgár torkán, felért egy szexuálisra átfazonírozott vadvízi evezésével. Ugyebár tudják ez milyen? Evezünk és nyelünk.

Már csak azért érdemes iskolába menni, hogy az ember elkapja az influenzát, tetvet, bárányhimlőt, amivel otthon maradhat. Ilyen alapon már csak azért érdemes cigarettát venni, hogy az ember a kocsmában mutogatva a többieknek a dobozt, eldicsekedhessen, miben fog meghalni.

Sorra kerültem. Hát persze, hogy nem a temetőben, mert akkor hogy a túróba írnám le ezt az első mondatot, hanem az országos egészségügyi programban.