https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Csütörtök, 2019. szeptember 19., 09.48

A megbecsülés időszakai

Az értékes embereket addig kell megbecsülni, amíg élnek. Amikor az értékes emberek munkáját csupán halálukat követően fedezik fel, az szerintem enyhén szólva is gusztustalan.  

Mert hát mitől lett jobb az, amit az illető csinált egy közösségért, miután eltemették? Külön mérték- és értékrendszer létezik temetés előttre és utánra? Amíg élsz, gyűlöllek és szapullak a háttérben, ha meghaltál, akkor eljátszom, mennyire szerettelek, becsültelek életed során?

Úgy tűnik, igen, és nem csupán Aradon, de ez másik kérdés.

Most konkrétan Pávai Gyula posztumusz Kölcsey-díjára gondolok. A díjátadáson állítólag elhangzott, hogy az Egyesület szabályzata szerint nem kaphatja meg a kitüntetést, aki ott tisztséget tölt be, eddig rendben. Pávai Gyula tavaly Arad díszpolgára lett, posztumusz. Nagyszerű.

Csakhogy szerintem Pávai Gyula munkáját, sikereit addig kellett volna elismerni, amíg élt, mert ha élne, lehet, egyik-másik kitüntetést át sem veszi.

Csakhogy Pávai Gyula érdemeit ebben a városban egy széles véleménymeghatározó, több szempontból befolyásoló, kultúrdirigens, szubjektív értékmeghatározó réteg nem akarta elismerni. Mivel Pávai Gyulával évtizedekig remek barátságot ápoltunk, megengedhetem magamnak, hogy neve, személye, munkája posztmortem megsértése nélkül véleményt nyilvánítsak a dologról.

Pont azért, mert jó barátságban voltunk akkor is, amikor Aradon „sikk volt” Pávait utálni és betartani neki. És ebben a kijelentésben, tessék elhinni, semmi túlzás nincsen. Pávai kölcseys fénykorában valóban sikk volt lefitymálni munkáját, eltiltani gyerekeket a színpadi próbákról, nem meghívni a nála tanult versmondókat, betartani előadásnak, műsornak, kiszállásnak, és sorolhatnám még a szervezett ellendrukkerek módszereit. Aki Aradon annak idején színházba járt, némi közösségi életet élt, tudja, hol, és főleg kik körül húzódtak meg ezek a határvonalak, engedtessék meg, hogy neveket ne említsek, mert úgysem tudnám bizonyítani, hisz ezekről nem készültek írásos feljegyzések.

Pávai Gyula és az aradi magyarság szerencséjére azonban voltak szülők, színházkedvelők, értelmiségiek, egyszerű aradi magyarok, akik nem ültek fel az áskálódásnak, hanem teljes mellszélességgel támogatták a Kölcsey Színpadot és annak vezetőjét, magát a munkát, amit végeztek, függetlenül a személytől.

Emléke sértése nélkül megjegyezhetem, hogy nem volt könnyű ember. De ki az? Aki viszont el tudta választani a személyiséget a munkától, azzal Pávai Gyula rendre kijött. A hullámvölgyekkel együtt, ilyen a mi esetünkben is előfordult, de aztán egy október 6-i követségi fogadáson tisztáztuk a dolgokat, és mosolyogva váltunk el egymástól.

Most, a díjátadást követően, a korábbi egyesületi események, könyvbemutatók beszámolóit látva úgy érzem, hogy a Kölcsey Egyesület környékéről, hullámtarajáról jó néhány embernek arrébb kellene állnia. Nem másért, csak a következetességért, saját magukért. Aki akkor nem szerette Pávait, az most ne ájtatoskodjék az emléke körül, ne akarja lemosni a korábbi tetteit, amiket munkája ellen vétett. Mert sajnos, kifele, a közvéleménynek előszeretettel gyúrták össze az embert a munkájával, ez utóbbi kárára.

A halál nem egy ellenszenvlemosó gyógyír, ami tiszta lapot biztosít az elkövetkező évtizedekre.

Az önbeképzelt tiszta lap inkább egy fekete, lemoshatatlan pecsét, amely napfény hatására világít.

Hát ezért javaslom az árnyékot.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Jakabos István / Kedd, 2012. január 31., 10.07 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

"Meghalt, hát akor miért ölik naponta szóval, tettel és halgatásal is"
Ezt a disputát így valószínüleg nem érdemes folytani, nem kapcsolódik ahhoz a szellemiséghez, amit Pávai idönként képviselt. Még csak annyit: "oktató" volt, s "töltöttoll koptató szegény legény"is tanított "nem középiskolás fokon" Aki igazán ismerte, és akit nem csupán önös érdek vezérelt az meg fogja tartani jó emlékezetében!
S hogy ne legyünk túlságosan fennköltek, Arad sok "fura-ura" "fulladjon meg, lehtöleg máma még".
Hozzászólt: E T / Kedd, 2012. január 31., 09.53 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Elrepült egy hógolyó ami nem a nehéz kő, mindegy, hogy kit és hogyan talál el, de azért érintettek és szurkálódok beindultak. Elfelejtünk valamit, mindenkit az elvégzett munkája minősít, úgy ahogy az egyesületeket és alapitványokat akik homályos tevékenzségüket úgy probálják fényezni, hogy díjakat adnak valakiknek.A Kölcsey mint egyesület sem néhai Pávai Gyula idejében sem nem az a Kölcsey amire szüksége lenne Aradnak. Most már igaz, hogy Arad marad, de messze nem az aminek lennie kellene.Sem érték sem értékhordozó marad a provincializmus és a félműveltek dárídója. Elnézést a kevés kivételnek melyben időnként Pávai Gyula is bele tartozott.
Hozzászólt: Nagy István / Kedd, 2012. január 31., 06.30 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Időnként és alkalmanként följönnek a szennyvíz-csatornalakók.
Szél fúvatlan nem indul. Voltak, akik legszívesebben egy kanál vízben fojtották volna meg Pávaí Gyulát, és most kenetteljesek.
Hozzászólt: Sanyi / Kedd, 2012. január 31., 00.47 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Uraim, azert egy bizonyos szint ala megse kellene menni (testreszek, nyalas, etc), a szemelyeskedesrol nem is beszelve... Probaljanak meg civilizaltan hozzaszolni!
Hozzászólt: Jakabos István / Kedd, 2012. január 31., 00.07 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

"Tisztelt" Tükrös akármi, hogy én se folytassam! Hogy ki a firkász?? Nem tudom ki vagy, hogy mást ne mondjak, de légyszi nézz már bele egy jó nagy tükörbe és köpjed már le magad!!!!S ha már annyira odavagy ilyen-olyan fönökökért, jó mélyen, még mélyebben nyaljál be, bár Böszörményit én is ismerem, s nem hiszem, hogy ilyen senkiháziakat nemeses testrésze közelébe engedne.
Hozzászólt: Tükrös Dávid / Hétfõ, 2012. január 30., 21.22 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Csak ne mondja senki, hogy IJ az igaz tükörtartó! Röhej. Írásával mindenkit és senkit sem támad, de sokan rájönnek, hogy Főnökével packázik, hiszen boldog emlékű Pávai úton-útfélen Böszörményit szidta, mert megszüntette a Havi Szemle közlését, hogy ne folytassam...
Kedves NI, az utalások zöme IJ kitalációja, de mit várni attól a firkásztól, aki Édesanyjával is elbánt...Most a főnökét furkálja névtelenül, de persze nem is gondolt rá...Hogy milyen bátor!
Hozzászólt: at / Hétfõ, 2012. január 30., 15.56 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Ha jól emlékszem igencsak komoly következményei voltak ama tükörtartásnak anno (M&M csokigolyó).
Érthető ha azóta óvatosabb.
Hozzászólt: Nagy István / Hétfõ, 2012. január 30., 15.39 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Igaz írás teli sejtetésekkel. Tökéletesen alkalmas arra, hogy egyetértsen vele az, akinek úgy van kedve, és takarózzon vele az, akire az utalások történnek benne.

Rólam írta? Áh, dehogy, láttad benne a nevem?

És ilyen írások sokasága jelent meg 1989. óta is.

Ki fog egyszer, és mikor, tükröt tartani azok elé, akik rászolgáltak, jó bőven?
Hozzászólt: Jakabos István / Hétfõ, 2012. január 30., 12.46 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Bizony nagyon igaz az írás. Az is igaz, hogy nem volt "könnyü" ember, hanem sebezhetö,gyorsan sértödö, de mindennek ellenére szeretetre méltó nagyon jó barát tudott lenni. A gyalázkodó szégyentelen ellendrukkereknek pedig............inkább nem írom le amit gondolok,kísérje öket minden becsületes ember megvetése!
Hozzászólt: szinhaz / Hétfõ, 2012. január 30., 09.16 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Bator velemenynyilvanitas! Gratulalok!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'