Áll a mi sejtosztásunk

 

Csak egy nemlétező ország, mint Románia találhat ki olyat pénzharácsolásilag, hogy most a fiúk-lányok nekiállnak átnyálazni a betegnyugdíjasok papirkáit. És akit elkapnak, hogy nem is igazán beteg, azzal visszafizettetik a betegnyugdíjban töltött hónapok állami bérezését.

Ennek a nép bunkóbbik fele tapsikál, hogy végre lerántódik a lepel az államkasszát kifosztók pofájáról, végre kitör az igazság, másik fele röhög.

Én röhögök. Mert akik a vasfüggöny mögé is akarunk látni, tudjuk, hogy az álbetegnyugdíjasok fix, leperkált tarifáért kapták meg az áhított passzust. Recept: keress magadnak egy kimagyarázható betegséget, levajazott forgatókönyv alapján feküdj be többször is a kórházba, oszt zsírozd meg a padlót a bizottság, magyarán komiszió széke alatt, hogy ettől vidámabban csúszkálhassanak, és máris nyomják rád a pöcsétet, mehetsz betegnyugdíjba. Mert szar az állásod, mert öreg vagy, és már kinéznek, mert egyszerűen meguntad az egész kupit, ahova naponta bejársz, és életed utolsó felében szeretnél némi anyagi háttér tudtában kicsit svarcban melózni spanyolban, magyarban, vagy a sarki építőtelepen, hogy egye meg a fene ezt az egészet címszó alatt.

Aki megtette, jól tette, és gratula neki, mert ez az ország nem érdemel mást, hisz a rendszer a maroknyi mányelista und seine brüder pofájára épült fel. Ha a román politika tisztára pénzalapra helyezte civil mivoltunkat, akkor alkalmazkodjunk, verjük át őket, ahol csak tudjuk, befizetett adóink amúgy is aszfalt-, villany és egyéb csoportok érdekeit táplálják. Nyugdíjban, adóban, amiben akarják, minden visszanyert lejnek tombolni kell.

Visszatérve a most kitört betegnyugdíjas álcirkuszra, az emberek újrasztetoszkópozására, számomra egy dolog világos: még egy bőrt lenyúzni azokról, akik amúgy is tejeltek már egyszer az előrehozott állami apanázsért. Figyu, miről szól a dolog: kiéhezett bukaresti ellenőrök rajzanak ki a megyékbe, hogy felülvizsgáljanak, mert megint oda kell tömni a svarcpénzt a lobbinak, amely kiverekedte ezt a határozatot. Szar a gazdaság, nincs pénz a pártaparatcsikk kifizetésére a választásokon produkált eredményért, de adni kell valamit, másképp kitör a parasztlázadás. Nincs az államnak? Szerzünk a privát szférából, nem kell hozzá csak egy okos kormányhatározat. Nem bízzák a helyiekre, mert ők már egyszer kaptak érte, túrót nektek repeta. Lejönnek, s aki megint tejel, az megússza a betegnyugdíját, aki nem tejel, azt kinyírják. S kit fognak kinyírni? Azt, aki véletlenül tényleg beteg volt, és jogosan kapott betegnyugdíjat. Meg azt, akinek most épp nincs száz eurója lefizetni a betonöntést. Az ötvenéves kortól épegészségesen misunálók pedig tosznak az egészre, röhögnek a bizottság pofájába, mert nekik lesz egy százasuk a bulira.

Ezt hívják Bukáléban a köz- és magánszféra összefonódásának az ország felvirágoztatása érdekében.

Nem olyan rég, egy számomra ritka kedves, és lélekben, gondolkodásban közel álló echte román élő egyenes meg agyonnézett adásban kijelentette, Romániát el kell törölni, s csak egy sejtet szabad meghagyni, és abból megpróbálni újraépíteni egy európai mércéjű országot, mert a jelenlegivel nincs mit kezdeni.

Rendben, velem lehet alkudozni, de legyen akkor két sejt, hogy mi se maradjunk ki, meg aztán két sejthez kell egy főnök is.