Felélt múlt

 

Húsz év demokratikus vezetésnek sikerült elérnie, hogy visszafordíthatatlan sínpályára ültesse Arad belvárosának kiüresítését. Márciusban nyílik Arad első plázája, ami megadja a végső lökést a folyamatnak, innen nincs többé visszaút. 

A megyeszékhely jelenlegi vezetésének, a mérvadó román pártoknak egyszerűen nincs szükségük a város sok évszázados hagyományaira, mert annak összegubancolódó gyökere magyar. Meg azért sem, mert akik most döntenek Arad sorskérdéseiben, azoknak nincsenek aradi gyökereik.

Attól a pillanattól kezdve, hogy a néhány halasztást követően huszonvalahányadikán nyíló Atrium Center nekilátott megtölteni üzlethelyiségeit, a komoly belvárosi boltok megkezdték a kimenekülést. Tessék végigsétálni a főutcán, s látható, hány üzlet kirakatába ragasztották ki a papírt, hogy találkozunk az Atriumban.

Számomra eddig oké, részemről minden külvárosi sarkon épülhet pláza, ha van rá kereslet, tényleg semmi ellenvetésem a csupán divatos, és mifelénk kizárólag tettetett coolságból benyelt vásárlási és kommunikációs központok ellen.

Csakhogy Románia nem csupán gazdasági, hanem társadalmi szempontból is működésképtelen ország, Arad lakóinak zöme városfelélő, és nem városépítő, pont azért, mert a betelepítettek uralkodnak. Tosznak épített és tárgyi emlékeinkre, számukra a lételem a köpet, szotyola és a pulamea.

Érthető, hisz maga a polgármester is ezt támogatja. A legutóbbi városi tanácsülésen az Atrium regionális menedzsercuncusa azt mondta, a pláza Arad új központja lesz. A polgármester marhára boldog volt, s ahelyett, hogy kikérte volna magának, csontig benyalt, hogy most milyen korszerűek leszünk, éljen a pláza.

Éljen, csak mellette más is megéljen. Amikor még a gazdaság 2008-ig áldübörgött, a városi önkormányzat öt pláza építését szavazta meg. Holott egy Arad méretű, folyamatosan csökkenő lakosságú megyeszékhelynek kettő is sok. De okés, legyen kettő.

Kérdés, te, mint városvezető, mit akarsz a történelmi belvárosoddal? Költői kérdés, már rég tudom, hogy semmit, ez az önkormányzat bármikor megszavazná, hogy lebontsák a Forrayt a kispiacig, s ott focipálya meg bevásárlóközpont legyen.

Normális városban, tőlünk jóval nyugatabbra összhangban tartják a plázákat az épített örökséggel. Aradon húsz év is kevés volt, hogy a Forrayból ismét sétálóutcát csináljanak. S húsz év múlva sem lesz ismét az. Kellő stratégiával újra vonzó sétálóutcája lehetne a városnak, amennyiben határozatokkal szabályozzák az üzleteket, kedvezményekkel csalogatják oda a vendéglőket, antikváriusokat stb., hogy az utca ne a szocioposvány fellegváraként mocskolja a külcsínt.

Arad vezetése kiköltözteti az értékes belvárost. Húsz év múlva Arad központjában csak kiadásra kínált boltok lesznek, elűzik a hangulatot, az értéket. Turista csak magyar lesz a Szabadság-szobrunk miatt.

Elődeink értéket teremtettek.

Jelenlegeink mányelizálják a várost.

S mi a legborzasztóbb? Nekik és szavazóiknak ez tökéletesen megfelel.