https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Hétfõ, 2019. szeptember 23., 12.42

Gulyáságyú a népi hagyományokért

Ha egy magáncég akarja, akkor megteheti,hogy rántotthús-szeleteket dobál ki mondjuk a 6-os villamos ablakán, végig az útvonalon a Vörös Ökörtől Gáj végéig.


Ha egy magáncég akarja, akkor minden, zöldkabátos aradi hölgynek, aki elsétál cége előtt, aranygyűrűt ajándékoz.

Ha egy magáncég akarja, akkor minden bajuszos férfinak forralt bort osztogat a színház előtt.

És még sorolhatnám, mit akarhat, és mit tehet kritika nélkül egy magáncég. Na, még egyet: ha akar, ezer adag csülkös káposztát osztogat a plázájában, és jól teszi, éljen a gasztromarketing. Most hétvégén a Galleria Plázában egy román népzenei koncert előtt ezer adag csülkös káposztát osztottak ki, köszönettel a Cora hipermarketnek.

Ismétlem, egy magáncég a törvény keretein belül azt oszt és annak, amit, és akinek akar.

De.

Úgy gondolom, hogy amennyiben egy magánvállalkozás Aradon jótéteményben, adakozásban gondolkodik, akkor illene a legmegfelelőbb helyre irányítani az ágyúgulyást.

A helyszíni tapasztalatok szerint ugyanis a hétvégi kajaosztás a Galleriában amolyan össznépi ham-ham-harácsba torkollott. Boldog-boldogtalan beállt a sorba, akár tízszer is, gyalogosan, vagy dzsippel érkezve, hogy az ingyenzabához jusson annak örömére, hogy a világhírnév aspiránsa, egy Tinu Vereşezan nevű úriember aznap népdalkoncertezett. Lefordítva, olyanok könyököltek és lihegtek a hivatalos beharangozás szerint „hagyományos román étek” táljai után, akiknek otthon tele a fridzsi meg fagyasztó, de képtelenek ellenállni az ingyennek, és képesek leütni embertársukat egy tál lencséért.

Szerintem ebben a zord, fagyos időben az ezer adag megfőzői több babért arattak volna a jóérzésű aradiakban, ha egy-két kondérnyit célirányosan elvisznek az aradi nappali melegedőkbe és éjszakai menhelyekre. Két-háromszáz adag elegendő lett volna, és legalább a csülkös káposzta éhes gyomorba kerül, nem pedig két sörböffenés között unatkozó, hússal felturbózott béltekervénybe.

Persze, annyira naiv nem vagyok, hogy ne tudjam, mit, kit célzott meg a kondérregiment. Hóban, fagyban még Tinu Vereşezan sem tölti degeszre a Galleriát, szóval kellett a népcsalogató marketingeszköz, nem véletlenül mondta a megnyitáskor az egyik vezető, hogy a vásárlóéhes februárban dől el, ők, vagy az Atrium.

Az ingyen kaja pedig bárhol a világon a legtökéletesebb vásárlócsalogató marketingcélra. Csakhogy szerintem nem most, nem ebben a hosszan tartó fagyos periódusban ildomos cukkolni a hideg szobákban didergőket, akiknek nincs pénzük még villamosjegyre sem, hogy kiutazzanak a plázához és egyszer ezen a héten jóllakjanak.

Eszem ágában sincs most lemenni olcsó, szegény-gazdag szöveghajhászásba, csak annyira süllyedek bele a témába, amennyire a csülkös káposzta főzői az olcsó közönségszerzésbe.

Aki evett, váljék egészségére.

Aki beállt ötször a sorba, hogy kocsival hazaszállítsa a cuccot és megtömje a zsúfolt fagyasztóját, szégyellje magát.

Aki beállt tízszer a sorba, annak pedig mit kívánjak?

Hát, mivel nem írhatom le, mire gondoltam, kívánom, hogy sokáig röhögve, önelégedetten emlegessék, meséljék rokonoknak, barátoknak, miként szívatták meg a plázát és vittek haza egy csomagtartónyi „ősi román kaját”.

Mert Tinu Vereşezan népdalait a kajasáskák zöme meg sem várta, futott haza a haráccsal.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image
Hozzászólt: Bari / Szerda, 2012. február 08., 10.56 Válaszoljál rá! Válaszoljál rá!

Gratula a cikkhez!

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'