Hétfőzet Irházi János módra

 

A romániai politikusok mindenre tudnak magyarázatot.

Legfeljebb nem stimmel. Szerencséjükre, azonban, a most szerdára beharangozott boncolási jelentést kivételesen magyarázni sem kell, hisz az európai nagyágyúk szájkosárral és duplakesztyűs kézzel diktálták írnokaiknak az ejnye-bejnyéiket. Ellentétben a bolgárokkal, akiket simán beledöngöltek Albena napsütötte fövényébe, miután az előcsatlakozási pénzek egy részét is kiszedték a zsebükből. A nekünk bevágott korrupciós elégedetlenség pedig pont annyira kellemetlen, mint süketnémának a hangrobbanás, érthető, hogy a romániai politikusok miért annyira csendben szemlélik az eseményeket, szó sincs kormánybuktatási fenyegetésről, mint déli szomszédunknál. A meglepően langyosra vett brüsszeli kritikáknak három oka lehet.

Az egyik, hogy az uniónak, úgy enblokra véve gazdaságilag, monetárisan, sokkal fontosabbak Románia makrogazdasági eredményei, mint a megérdemelt börtönbüntetésre váró korrumpáltak lócájának hossza. A pénzvilág hónapok óta tartó málladozása amúgy is a frászt hozza az Európai Központi Bankra meg az egész monetáris bagázsra, szóval az uniónak kész manna, hogy Románia egyelőre az elvártnál jobban teljesít, magyarán, egy gonddal kevesebb.

A másik ok, hogy Lazăr Comănescu újabb román külügyminiszter április 15-i eskütétele óta az államfő és a kormányfő váratlanul bemézelte fullánkjait, s egymásról vagy jót mondanak, vagy semmit. És legutóbbi, brüsszeli látogatásukkor is, ha kifele erről nem is kommunikáltak, de közös stratégiával dolgozták meg a hangadó államokat, dobták kondérba párolódni a leghatékonyabb lobbiszövetségeket. Mert ugyebár a román politika – a magyarral ellentétben –, hogy ne menjünk messzire, Trianontól errefele rendre képes volt félretenni az ellenségeskedést, ha a román érdekekről volt szó. A mostani ország-barométer pedig rettentően fontos Romániának, de Tăriceanunak, és az egész jobboldalnak is, mert mind a liberálisoknak, mind a demokrata liberálisoknak sürgősen el kell dönteni, kit utálnak jobban: egymást, vagy a szociáldemokratákat.

De van egy harmadik oka is a csupán arcpaskoló ország-boncolásnak: Románia hajlandó titokban tartani több tucat olyan privatizációs, nagyberuházási szerződés „lábjegyzetét”, amelyek, fogalmazzak diszkréten, rossz fényt vetnének számos nyugat-európai mamutcégre. A globalizált világban csak gentlemen agreement-nek becézett adott szóra alapozott titoktartási kötelezettséget-egyezséget az ánti érában csakúgy nevezték, hogy holló a holló szemét… Gondoljunk csak a Németországban tomboló Siemens korrupciós botrányra, vagy a brit EADS-ot ért kenőpénz-vádakra, az évtizedekre elásott Petrom-privatizációs szerződésre, és még sorolhatnám.

Ellenben a korrupcióval vádolt politikusok, egykori miniszterek kilúgozását a mai hatalom már Bajnokok Ligája szintjén űzi, s ha nem lép vissza a megyei bajnokságba, legközelebb, Szófiához hasonlóan Bukarest alatt is belefűrészelnek az ágba.

Mert ugyebár az áram alatt lévő alkatrész is pont úgy néz ki, mint amelyik nincs áram alatt.