Hétfőzet Irházi János módra

 

Grencsár bácsi a mindenhez értő, hozzászóló és belepofázó szaki mintaképét testesítette meg a műhelyben, beleértve a bugyigumis szemüveget, sapkát, köpenyzsebből kilógó colstokot és a házi pálinka iránti töretlen vonzalmat.

Magyar létére és szimpla csoportvezetői tisztsége ellenére a gyár román vezetősége gyakran kikérte az öreg véleményét, főleg személyzeti vagy munkaszervezési kérdésekben. Zsémbeskedő, zsarnokoskodó és fitymáló stílusa miatt azonban a fiatalok általában elkéredzkedtek csoportjából, pláne miután beszopták a kanyarfúróért való küldés immár ipartörténelmi trükkjét.

Az öreg csontos alakja, görnyedt háta pénteken jutott eszembe, mert déja vu tasliként úgy éreztem, hogy Markó Béla kanyarfúróért küldte el Szász Jenőt. Mert pozíciója a hazai politikai kínpadon saccperkábé megegyezik Grencsár bácsi helyével, helyzetével a műhelyben és az egész gyárban. A kérdés csak az, hogy Szász Jenő hirtelen ambíciótól fűtve összedob-e egy kanyarfúrót és visszatér vele, vagy Grencsár bácsi számtalan inasához hasonlóan végképp hátat fordít a csoportnak.

A játék felér egy orosz rulettel, mert amennyiben betoppan az ominózus szerszámmal beismeri, hogy számára fontosabb a koalíció, mint az RMDSZ-nek, és hálából a gyengeségért, számíthat további műhelytrükkökre. Ha a sikertelen egyezkedés miatt az MPP végképp hátat fordít az RMDSZ-nek, és megpróbál saját lábára meg tyúkszemeire állni, még hosszú ideig csak kívülről fogja megcsodálni a Parlament világhírű épületét. És várhatja, amíg Grencsár bácsi nyugdíjba vonul. Az MPP-nek a legnagyobb gondja ma a gazdasági-logisztikai háttér teljes hiánya, ennek felépítése pedig lassú és hosszadalmas folyamat.  Nincsenek mögötte tőkeerős cégek, top harmincas üzletemberek, akik képesek megyéket, régiókat mozgatni, dönteni beruházás helyszínéről, városfejlesztésről, eurószázmilliók elköltéséről. Ezek az  üzletemberek jelenleg az RMDSZ és a román pártok mögött sorakoznak, mert az MPP-ben, még ha képviselői a parlamentbe kerülnének sem látnak olyan politikai-gazdasági izomzatot, amellyel törleszthető lenne a kampányba fektetett pénzük. Egyelőre a ma fiainak nagyobb szüksége van az RMDSZ-re, amelyet, a román pártok őszi választási eredményeitől függetlenül úgyis betolnak a kormányba.

Pénz és regionális gazdasági hatalom hiányában pedig az MPP autonómiatervei halálra ítéltettek, ez tetszik vagy sem, így működik az egész világban, minden mozgalom, szándék mögött dollárbarkád húzódik. Hiába példálóznak a polgáriak Dél-Tirollal, Baszkfölddel, Katalóniával, ott az autonómiát kiharcolni akarók először és évtizedek alatt gazdaságilag megerősödtek, utána pedig benyújtották a spanyoloknak, olaszoknak a számlát. Miközben Erdélyben az MPP gazdasági hatalma nulla, az erdőket sem ők tarolják. Az RMDSZ talapzatából sok bankkártya kandikál ki, nekik ellenben sokadik céljuk a területi autonómia, mert ennek hangos kitűzésével kilyuggatnák a közel két évtizede készülő fonatot.