Hétfőzet Irházi János módra

 

A gyakorlott autóvásárlók szerint, a vevő olyan színű autót kap, amilyet akar.

Feltéve, hogy pirosat akar.

És feltéve, hogy van a raktáron piros. Mert előfordulhat, hogy a piros elfogyott, vagy máshová szállították, ezért kénytelen megelégedni a zölddel, kékkel vagy fehérrel. Hasonló kolorális dilemmákkal fog küszködni az Arad megyei választó az általános őszi pecsételési hajsza idején. Mert a vekker már augusztus 4. óta ketyeg az RMDSZ székházában, és tartok tőle, nem fog elegendő, igényelt színű szenátor-  vagy képviselőjelölt behajtani az udvarra.

A rendszerváltás óta soha ilyen kritikus helyzetbe nem került az aradi tulipán. A választási törvény, magyar szemmel tökre ugyanaz, mintha itt, a végeken a heti sportfogadáson a finn második ligás hokimeccsekre kellene fogadni. Vagyis tele van ismeretlennel. Hét képviselő- és három szenátor-jelöltet kell majd rangsorolni valamikor augusztus legvégén, de én tartok tőle, a lista lyukas marad. Pontosabban, direktívailag foltozott.

Arad megyében nincs tíz olyan húzós nevű jelölt, akit ki lehetne állítani a panoptikumba, ráadásul a többség, a biztos lúzerség tudatában, még azt a kábé ezer eurónyi nevezési díjat is sajnálja beperkálni az országos kasszába.  A magyar jelölés az elmúlt, közel két évtizedben érzelemről és nem versenyről szólt, így aztán itt a szórványban – beleértve Temest, Krassó-Szörényt, Hunyadot – most meglöttyent a dézsa. Ráadásul az RMDSZ helyzetét, akaratán, szándékán kívül súlyosbítja, hogy olyan körzetekben is kell jelölt, ahol a magyarság elfér három templom padsoraiba. Kérdés, ki fogja felvállalni, hogy a Mócvidéken vagy a Maros völgyében házról-házra járva belesüsse az agyakba, minden voks számítani fog, hisz Arad megyéből magyar képviselő csak a kosárösszeöntés után kerülhet Bukarestbe. De húzni kell, mert a rendkívül bonyolult rendszerben az sem mindegy, miként szerepel Arad a többi szórványmegyéhez képest.

Sajnos, a játéktér itt Arad megyében kínálatilag teljesen leszűkült, a fiatalítási akció retorziói már bevágták néhányszor az ajtót. Az okokat szerintem érdemes lenne ismét az asztalra csapni, az idő viszont rettentően szűkös erre. Az RMDSZ Arad megyében kénytelen lesz önkormányzati tanácsosokat berángatni a csárdásba, ám a déja vu érzés a választók köréből vághat vissza, szóval, amennyire bonyolult az állás, annyira egyszerű lesz majd a szövetség őszi, voksolásra buzdító szlogenje.

Érdemes lenne átvenni az EP-kampány idején a román pártok által Moldovában alkalmazott módszert: senkit nem fárasztottak Brüsszellel, Európai Parlamenttel, kinti képviselet szükségességének elmagyarázásával: teleaggatták a falvakat szimpla, „szavazz XY pártra” plakátokkal, mintha általános választások következtek volna.