https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Csütörtök, 2019. szeptember 19., 15.46

Kábult népség

A zilahi, négycsapatos kézilabda-tornán a Fradi-lányok egyszer csak fogták magukat, és levonultak a pályáról, mert úgy ítélték, hogy a bíró rendszeresem és szándékosan ellenük sípol. 

Aki nem tudná, sokkal zsengébb korom óta zöldfehérben látom a sportot, szerintem amennyiben drukker, a Jóisten is fradista lenne, szóval, semmi okom, hogy elfogultságból tapsoljam meg a levonulást, hisz ez nem méltó a Fradihoz. Most mégis igazat adok, nem utolsó sorban azért, mert egy, a teremben ülő román sportújságíró szerint is, amit a bírók műveltek, az szégyen és gyalázat.

Három másodpercig nem értettem, ugyan miért kellett egy baráti kézilabda-tornán magyarellenesen fütyülni, de ismétlem, kérdésem három másodperc után szertefoszlott, mert eszembe jutott, hogy a román pártok december 1-jétől kampányba léptek, a kampány pedig itt az óvodákat is bevonja, nem hogy a sportot.

Ebben az országban – na, jó, nem csupán itt – a választási kampány rajtja nem hivatalosan legalább egy évvel a voksolás előtt megtörténik. A Fradi ügye pedig csak morzsa, akárcsak a Noua Dreaptă csíkszeredai fellépése.

Előjáték, bevezető, ahogy tetszik, egy kőkemény, szélsőbalos, -jobbos mocskos, az európai értékektől mesze elhelyezkedő román politikai szarkeverés, akár egyetlen szavazatért.

A célpont pedig természetesen mi, magyarok leszünk, hisz ebben az országban a hivatalból érdekképviselt másik 18 kisebbséget sem sorsuk, sem létszámuk, sem létük nem érdekli. Elsőre bonyolult, a lényeg, hogy nekik tök mindegy, az elmúlt 21 évben mukkot nem eresztettek meg, köszönhetően természetesen önzsebi vezetőiknek, de ez legyen az ő problémájuk.

Tegnaptól, mától, de az újévi sültek alsó-felső kipakolását követően viszont a román pártok tuti azonnal asztalra csapják a cinkelt kártyapaklit.

Partner, ellenfél, ellenség, válogatás nélkül.

Szóval készüljünk a legrosszabbra. Eddig mosolygó szomszéd, kolléga azonnal vált, és elhiszi, hogy ebben az országban minden rossz forrása a magyar. Elég, ha egyetlen személy kiáll az aradi Városháza elé, és ezt kiáltja, a csorda gondolkodás nélkül „kardot” ránt. Mert a mosoly, a barátság forrása az álszentség.

Nem akarok barlangi rémképeket skiccelni a papírra, de kőkemény magyarellenességre kell felkészülnünk. A voks kevés és forgandó, ilyenkor plusz alátétet tolnak a szélsőségesek alá. Minden román párt akar szélsőséges voksot, leginkább talán a liberálisok, de hát erre őket történelmi hagyományok kényszerítik. Na, persze, nem becsületesen, szemtől-szembe, csak a háttérből manipulálva. Mostantól kezdve számíthatunk „zilahi bíráskodásra”, visszafogott beruházási pénzekre, késleltetett magyar emléktáblákra, iskolatatarozásra, hadd ne soroljam.

Még akkor is, ha a parlamenti ellenzéket gyakorlatilag sikerült szétcincálni, és a 2012-es választások eredménye, a vásárolt „közvéleménykutatások” ellenére már most borítékolható, garantálható a folytonosság. Ebben, vagy más összeállításban, de tuti.

Csakhogy egy ország nem kocsmanyitás, hogy maximum három évre tervezzünk. Legalábbis Európa műveltebbik felén.

Nálunk ellenben az ország vagy egy kocsma stratégiája között sajna egy ujjal is kitapintható a különbség. Mert a bázis, a részegek száma. Mindegy, hogy vodkától vagy ideológiától rúgatják be a klienst, a fokmérő a kábulat.

Egy év kábulat, utána három év kijózanodás.

Folyamatnak nem is rossz. De akadt egy bibis: kijózanodás után ezek mégis mindig ugyanazt a kábszert kérik.

Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'