https://www.facebook.com/kelemenhunor.rmdsz
Hétfõ, 2019. szeptember 23., 13.19

Követhetetlen urak

Sok helyre szeretnék légyként berepülni, de hát ezzel a vággyal nem vagyok egyedül. Persze mindig olyan helyekre bújnék be, ahova földi halandóként és két lábon sosem tehetném. Még néhány perc erejéig sem.

Szóval, az egyik ilyen vágyhelyem a szoba, iroda, ahol a helyi illetékesek a nagyköveteket fogadják. A múlt héten, speciel a dél-afrikai nagykövet járt Aradon, s a protokoll szabályai szerint természetesen a prefektúrán fogadták először. Elvből nem szoktam eljárni a nagyköveti sajtótájékoztatókra, hisz mindegyiken ugyanazokat az udvariassági formulákat csomagolják és teszik asztalra, úgysem mondanak semmi konkrétat, amitől én meg majd az olvasó többet megtudna a vizit céljáról. A sablon szerint mindegyik nagykövet azért jön, mert országa számára rendkívül fontos Arad, szorosabbra vonják a kapcsolatokat, és befektetési lehetőségekről érdeklődik őexcellenciája. A házigazda pedig udvariasan elmondja, hogy már nem is látszik a csillagos ég a lehetőségektől, tárt karokkal, ésatöbbi.

Pedig tudtommal nagykövet kizárólag általános informálódásért nem jön Aradra, nyilvánvaló, hogy a dél-afrikai nagykövet sem azért vizitált le, hogy kezet rázzon a helybeliekkel és megkérdezze, miként szolgál az egészségük. És a naccsosasszony jól van, a gyerek már ovis? Ezért aztán motoszkál bennem a kis pokoli tűzcsiholó, és ezúttal is szívesen röppentem volna be légyként a megbeszélésekre. Mert ugyebár a nagykövet a politikai-gazdasági-kulturális köldökzsinór országa és a célország között. Amennyiben egy külföldi nagyvállalat diszkréten akar tapogatózni befektetési lehetőségek után, a nagykövetet próbálja meggyőzni, hogy fusson már egy kört itt meg ott. A nagykövet pedig, függetlenül attól, hogy karrierdiplomata vagy politikai követ, nyilván bizonyos érdekek mentén kapcsolatban áll az otthoni gazdasági nagyágyúkkal, hisz nem biztos, hogy ebből a tisztségből nyugdíjaztatja magát, szóval, értik, mire célzok.

Hát, a dél-afrikai vendég tárgyalásaira sem repülhettem be, így nem marad más, mint türelmesen várni, és figyelni a híreket. Mert előbb-utóbb kiderül, hogy haszonnal tárgyalt valaki(k) számára, vagy dugába dőltek a tervek. Például, amikor korábban a holland nagykövet járt, elég rövid időn belül a polgármester szándékosan elszólta magát, hogy az autópálya egy nagy holland logisztikai cég érdeklődését is felkeltette, konkrétan tárgyalnak a beruházásról.

Visszatérve a dél-afrikai érdeklődésre, az „Arad sok befektetési lehetőséget kínál” formula mára udvariassági formulának is üres meg kevés, mert Arad egyáltalán nem kínál olyan sok lehetőséget. Nincsenek már igazi, szakképzett munkások, csak betanítottak, azokat már 20-40 kilométerről kell ingáztatni, nem véletlen, hogy fejlett technológiát igénylő üzem, vagy kimondottan termelő cég messze elkerüli a várost. Amit itt nekünk rendre nyugat-romániai csodának, fantasztikus ipari parkoknak, övezeteknek állítanak be a helyhatóságok, nem többek bérmunkában, olcsón dolgoztató kizsákmányolási övezeteknek. Nincs hozzáadott érték, behozzák az anyagot, itt összeszereltetik és visszaviszik. Ezek a vállalatok bármikor becsukhatják a kapuikat, szétszedik a csarnokot és keletebbre költöznek, ahol nem 200, hanem 150 euróért is dolgoztathatnak.

Ezért nem hiszem, hogy az Aradra érkező nagykövetek zsinórban szórják Aradra a fantasztikus beruházásokat. Meg azt sem, hogy a köz érdekét dugják este párnájuk alá.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'