Csütörtök, 2018. december 13., 21.09

Vissza a visszaszolgáltatással

Hivatalos és közzétett magyarázat szerint nincs pénz a kárpótlásra. Hivatalosan, de titokban tartott szándék szerint a román állam egyszerűen nem akar több ingatlant, erdőt visszaadni sem a magyar történelmi egyházaknak, sem a kastélytulajdonosok leszármazottainak, örököseinek. Meg a németeknek sem. 

Erről, és kizárólag erről szól a restitúciós törvény módosításának tervezete, amelyet most közvitára bocsátottak. Biztos vagyok benne, hogy sem a miniszterelnöknek, sem a közvetlen tanácsosi környezetének nem pont ez a pénzszerzési forrás jutott eszébe, de hát megőrződtek a háttérben azok az átmentett, befolyásos gazdasági-politikai érdekszövetségek, amelyeknek szúrja a dolog a szemét. Ráadásul választási év lévén, szerintem szándékosan provokálják most az RMDSZ-t és a magyarságot, hogy legyen még egy „követelésük ezeknek a telhetetlen bozgoroknak”, aminek partvizén mielőbb kierőszakolható az RMDSZ koalícióból való kidobása. A több-kevesebb szélsőséggel megkent román választópolgárok lelkének pedig voksolásilag mindenképpen jót tesz, hogy a PD-L „sarkára áll”, megvédi a „román nemzeti vagyont” a magyaroktól, akik újabban szemtelenül sokat kérnek. Mert hát Romániában a kisebbségi jog, egyáltalán, az emberi jog az egy kegyesen kiosztott kiváltság, de most nem ezt boncolgatnám.

Az RMDSZ persze a koalícióban próbálja majd megvétózni a dolgot, kérdés, hogy a túlságosan elhúzódó MOGYE-ügy miatt ez keresztülvihető-e még. Főleg most, ismétlem, választási évben, amikor a PD-L lemegy a szocdemek, liberálisok után nacionalizmusba, mert hát minden, kierőszakolt, kiprovokált magyar ügy szavazatot jelent nekik is.

Romániában, más kelet-európai államokkal szemben sosem akarták simán, elegánsan megoldani a restitúciós kérdést, legyen az föld, erdő, legelő, netalán kastély. A mostani restitúciós törvény valójában uniós és magyar nyomásra születhetett csak meg, ha a románokon múlik, akkor mi egy nagy francot kapunk vissza. Ezért perelnek Európában az érintettek, ezért fizet a román állam saját törvénykezési, meg egyéb hülyeségeiért évente több százezer euró kártérítést.

Nyilván, frusztráltak is a románok, hisz Erdélyben nem sok visszakérni valójuk akadt. A magyar történelmi egyházak pedig százszámra kapták vissza kisebb-nagyobb épületeiket, és számítanak további több száz, egykoron birtokukban lévő ingatlanra. Tessék csak belegondolni, hogy rágja a kefét az ortodox egyház, amelyiknek alig akad csettintésre méltó ingatlana, mert hát ugyebár náluk sosem az oktatásban való részvétel volt a fő tevékenység, hát ezért visszakérendő iskolaépületeik sincsenek. Jó példa erre, hogy Aradon az ortodoxok visszakapták a tébécékórház épületét, de nem sürgetik az egészségügyi intézmény mielőbbi kiköltözését, megvárják inkább, amíg a megyei önkormányzat valamikor újat épít. Hogy miért nem sürgős nekik? Hát mit kezdjenek azzal a böhöm nagy házzal? Addig is lehet viszont pumpolni pénzért az önkormányzatot. A zsidó hitközség sem kapta még vissza a szülészetet, de ők tudtommal keményebben követelőznek a háttérben, mert a szülészetnek máris találtak új helyet, és pénz is akadt az átalakításra.

Szóval, a restitúciós stop-terv célpontjai természetesen mi vagyunk, Erdélyben az egyházak mellett jócskán kerültek magyar kézbe régi kastélyok, kúriák, sokukat máris felújítottak, ezeket bekapcsolnák a nemzetközi turizmusba. Helyes, legalább szaporodnak Erdélyben a magyar zugok, ahol magyarul beszélhetünk, és magyaros kiszolgálásban részesülünk.

Hát, ezt rühellik a románok, a magyar szigetecskéket. A szaporodó magyar szigetecskék pedig kilógnak a román nemzetállami fóbiából, ebből a ránk erőltetett mányélé-olvasztókemencéből.


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
www.mti.hu
www.hirkereso.ro
www.hirtv.hu
'