JelenHaz
Vasárnap, 2019. december 08., 04.47

Kell-e tudnunk az összeesküvésről?

A zseniális román drámaíró. I. L. Caragiale azt mondatja komédiájának egy jelentéktelen kisember, ám persze feljebb törekvő szereplőjével: jó, legyen összeesküvés, de mi is tudjunk róla.

A nézőből, persze, a replika hallatán kitör a nevetés. Az összeesküvés attól az, hogy nem mindenki tud róla, csak a beavatottak szűk köre.

Mindez arról jut eszembe, hogy a román rendőrség azzal fordult az államfőhöz: ne írja alá a radarozásról szóló, eléje terjesztett jogszabályt, amely szerint a közúti rendőrség számára kötelezővé válna, hogy előrejelezze az országutakon közlekedőknek a sebességet bemérő készülékek jelenlétét, hogy az autós tudja: a következő kanyarban, vagy nyílt terepen, egy bokros vagy egyéb rejtett helyen megbúvó, messzebbről láthatatlan rendőr(kocsi) dokumentálja, fotóval, a törvényes sebesség túllépését.

Legyen átlátszóság.

Hogy bizonyos sebességkorlátozásra szükség van, azt a józan(abb) gondolkodású autóvezető (Romániában milliószámra vannak) aligha vitatja. Az ilyen bizonyára abban sem kételkedik, hogy valamilyen módon ellenőrizni, szabályozni kell a kérdést, a lehetőségekhez képest kiszűrni a veszélyeket. Az országút ugyanis mindenkié, és általában jól rögzített közlekedési szabályok szerint használható. Ha ezeket mindenki szigorúan betartaná, sokkal kevesebb lenne a baleset és tragédia (senki nem ül azzal a gondolattal a volán mögé, hogy nem érkezik meg sértetlenül céljához). A statisztika azonban azt mutatja, hogy a tavalyi, nyolcezernél több hazai súlyos közlekedési balesetben kis híján kétezren haltak meg az utakon (nemzetközi összehasonlításokban nagyon sokan!), a legtöbben a túlzott sebesség, meg nyilván figyelmetlenség, gyakran bravúroskodás, felelőtlenség következményeként. Az utóbbi időben egyre-másra hallani, hogy sok (nyilván kevésbé tapasztalt, de magát nagy ásznak tekintő fiatal vezető – évekbe telik, amíg egy átlagos képességű ember megszerzi a biztonságos vezetéshez szükséges tapasztalatokat!) – élőben, ma már könnyen hozzáférhető kamerán közvetítette száguldását és halálát.

Borzalmas! A gyakorta rossz, balesetveszélyes, gödrös, rosszul jelzett utakról most nem is szólok. Ez más fejezet.

Vissza a kiindulóponthoz: az államfőnek arról kell döntenie, hogy áldását adja-e a rendőrségi radarozás vitatott ügyére, azaz arra, hogy kötelező legyen a radar előrejelzése.

Az igen szerintem a caragialei kérdés kifordítása lenne: ha mindenki tudna az „összeesküvésről”, az már nem volna az. Az autósok száguldanának a radarral ellenőrizetlen területen, és lassítanának, ha a „radarellenőrzés” felirat feltűnne.

De mi van közben? Megy mindenki, ahogy akar (a radartelepítés lépten-nyomon természetesen lehetetlen), az előtte lévő és a szembe jövő biztonságát hanyagolva?

Ha rajtam múlna, azt tanácsolnám Románia államfőjének, a rendőrséggel egyetértve, hogy (mintegy negyvenéves vezetői jogosítvány birtokosaként) ne írja alá az ominózus rendeletet.

Lenne azonban jó néhány kiegészítésem és javaslatom. Erről legközelebb.

Jámbor Gyula

 

 

 

 

 

 

 

   


Szóljon hozzá
CAPTCHA Image

Jelen
Puskel Péter
Communitas
'